Más szemmel nézek az ételre
Az elmúlt években nemcsak a receptek változtak meg, hanem az ételhez való viszonyom is. Nem pusztán az érdekel, milyen fogás kerül a tányéromra, hanem az is, honnan jön, hogyan hat a testemre, milyen történetet hordoz. Ma már nem tudnék jó szívvel megenni olyasmit, ami egy élőlény szenvedése árán készült. Nem erkölcsi piedesztálról mondom ezt, inkább egyszerű emberségességből, érzékenységből. Általában nem zavar, ha mások húst esznek mellettem, de van, amikor émelygek, és inkább csak azt mondhatom: megtanultam elvonatkoztatni.
Azt hittem, nehéz lesz elengedni bizonyos ízeket, élményeket, de helyettük új kedvencek, új rituálék és egy sokkal tudatosabb kapcsolat született a tányérom és köztem.
Ma már nem az a kérdés számomra, hogy „mit nem eszem”, hanem az, hogy miből és hogyan tudom a legtöbbet kihozni – ízben, tápanyagban, élményben. Sokan még mindig hitetlenkedve kérdezik, „hogy lehet így élni”, de én ilyenkor csak mosolygok. Tudom, hogy nem kell vitákba bonyolódnom – elég csak megmutatnom, hogy ez az irány boldog, ízletes, kreatív és egészséges. Azt tapasztalom, ez mások számára is sokkal inspirálóbb, mint a győzködés.
Következő cikkünkEljött az idő? Így ismerheted fel, hogy ideje elengedni egy barátságotA közelmúlt eseményei megtanították nekünk, hogy az élet bizonytalanságai között az értékes és igazi emberi kapcsolatok a legnagyobb kincsek, amelyekre vigyáznunk kell. Ugyanakkor a világ újrarendeződésével szembesülve, mikor végre ismét szabadon találkozhatunk barátainkkal, gyakran újraértékeljük, hogy kik azok az emberek…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
