Ahogy idősödnek a szüleink, előbb-utóbb mindannyiunkban felmerül a kérdés: mi lesz, ha már nem tudnak magukról gondoskodni? Ki gondoskodik majd róluk? És hol lesz ebben a mi felelősségünk? Mivel tartozunk mi nekik?
Sokáig azt gondoltam, erre egyszerű a válasz. Ha egészséges, szeretetteljes kapcsolat van a gyerek és a szülő között, akkor nem kérdés, hogy a gyerek valamilyen formában gondoskodni fog az idős szülőről. Nem azért, mert kötelessége. Hanem mert természetes.
Mert a gondoskodás nem adósság, hanem visszaáramlás.
Arról viszont elég határozott véleményem van, hogy a gyereknek alapvetően nincs kötelessége. Nem ő döntött arról, hogy megszületik. A szülei hozták meg ezt a döntést, és ezzel vállalták, hogy felnevelik, ápolják, gondozzák – annak tudatában, hogy a gyerekük élete egyszer az ő sajátja lesz. Egy gyerek felnevelése nem befektetés, aminek később hozamot kell termelnie. A szülő nem írhat számlát húsz év gondoskodásról, azt önzetlenül, elvárások nélkül kell adnia. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
