A Földközi-tenger legnagyobb kávékikötője és Olaszország egyik legnagyobb kávémárkájának otthona, Trieszt egy koffeinre épült város.
Történelmi háttér
A kávé először 1570-ben érkezett meg Olaszországba, amikor Prospero Alpini orvos babkávét hozott Egyiptomból, hogy eladja a velencei gyógyszertárakban. Bár az italt azonnal megszerették, gyanakvást is keltett ismeretlen serkentő hatásai és az iszlámmal való asszociációi miatt. A katolikusok „Az ördög italának” nevezték, és kérték VIII. Kelemen pápát, hogy tiltsa be. Ám egy korty után a pápa kijelentette, hogy ez annyira jó, hogy nem szabad, hogy kizárólag a „hitetleneké” legyen. A 17. század közepére elegáns kávézók alakultak Velencében és Bécsben. A kávét luxusitalként tisztelték, amelyet az arisztokraták és az értelmiségiek is élveztek.
Trieszt 1719-ben kezdett felzárkózni ehhez a kávéőrülethez, amikor az osztrák-magyar fennhatóság alatt kikötőjét adómentessé nyilvánították. A kereskedelem az Oszmán Birodalomból érkező kávéval kezdődött, és Trieszt hamarosan az Osztrák-Magyar Birodalom kávézóit – köztük Bécs híres kávéházait – látta el babbal.
Nagy lendületet adott a városnak Mária Terézia, a Habsburg-ház feje, aki úgy vonul be a történelembe, mint a hősnő, aki Triesztet hatalmas kikötővárossá változtatta. A város gazdaságának felpörgetése érdekében 1751-ben okosan nyitottá tette Triesztet minden vallás előtt. Ez egy merész lépés, tekintettel arra, hogy máshol a katolikus Habsburg család deportálta a protestánsokat, öltözködési szabályokat írt elő a zsidóknak, és csak katolikusok járhatnak egyetemre. Hamarosan munkások és vállalkozók érkeztek Triesztbe a Földközi-tenger egész területérő. Ők cégeket alapítottak, és kiépítették a hajózási és kávéüzletet. Triesztből pedig máig virágzó kikőtőváros lett, ami napjainkban is toleráns, elfogadó, és a kávézás szeretetére épül.