Sose hittem abban, hogy egy kapcsolat akkor jó, ha nincsenek benne veszekedések, nézeteltérések, vagy lényegében bármi, ami rossznak nevezhető. Egy olyan steril kötelékkel, amiből minden probléma likvidálásra kerülne, tulajdonképpen ellentmondanánk az emberi mivoltunknak, és a természet törvényeinek. A létezés önmagában a hibák útján válik jobbá!
Ennek ellenére, az emberi gyarlóságom bizony a nehezebb időszakokban felveti bennem a kérdést, vajon a jó vagy a rossz napok nyomnak-e többet a latban. Minden komoly párkapcsolatban élő személy eljut legalább egyszer erre a pontra, és felteszi magának a nagy kérdést. Az igazi probléma ott kezdődik, mikor a mérleg rossz nyelvére billen a merengés végkifejlete. De honnan tudhatjuk, hogy melyik a hibás következtetés?
Nehéz lenne egy átfogó, minden kapcsolat típusra egyetemlegesen alkalmazható meghatározást létrehozni, hiszen ahány ember, annyi féle létezik. Ahhoz, hogy eldönthessük, mely napok számítanak többet, fontos feltenni magunknak pár alapkérdést, melyek megválaszolásával talán közelebb kerülhetünk a megoldáshoz is.
Mit értünk jó és rossz nap alatt?
Valljuk be őszintén, mi nők imádunk kombinálni és túlgondolni dolgokat, főként azokon a bizonyos napokon. Én személy szerint a bolhából is képes vagyok elefántot csinálni, amikor stresszes időszakom van, és az igazán jó dolgokat is szem elől tévesztem, ha éppen bal lábbal keltem ki az ágyból. Azonban mentségünkre szóljon, hogy a férfiak is tudnak ilyeneket produkálni, bár valamivel kevesebbszer. Tehát, mielőtt elásnánk a kapcsolatunkat, mondván, hogy túl sok a rossz nap, előbb gondoljuk át alaposan, vajon tényleg így van-e, vagy csak mi akarjuk ezt hinni.
Az elmúlt időszakban igyekszem gyakorolni egy elme trükköt, más néven mantrát. A nap végén, mikor lefekvéshez készülődőm, átpörgetem a történteket újból a fejemben, csak ezúttal igyekszem észrevenni a legapróbb jó dolgokat is, amik megestek velem. Sajnos az emberek többsége átsiklik az elsőre talán jelentéktelennek tűnő dolgokon, pedig gondoljunk csak bele, a kapcsolatunk elején mennyit számított egy kedves ölelés, egy elejtett bók vagy egy szerető csók. Évek múltán is ugyanúgy kéne értékelni az apróságokat, mint ha azt elsőre élnénk át!
A rossz napunknak tényleg a párunk az okozója?
Az előbbi okfejtésből következik, hogy a rossz napok sem feltétlenül a párkapcsolatunkhoz köthetők. Egy feszélyezett időszak a munkában bőven elég ahhoz, hogy olyan veszekedéseket indukáljunk a társunkkal, amik lényegében megalapozatlanok. Ugyanakkor, néha előfordul, hogy pontosan a megtelt hócipő segít minket hozzá, hogy végre kimondjuk azokat a dolgokat, amik a szívünket nyomják már egy ideje. Ebben az esetben is tudnunk kell mérlegelni, hogy jelentéktelen-e a veszekedés tárgya, vagy éppen egy mélyen elásott tüske, ami mára hatalmas lyukat fúrt maga köré.
Megtörtént a hibajavítás?
Fontos kérdés, főként akkor, ha úgy érezzük, valóban a rossz napok vannak többségben, és nem csak mi fújtuk ekkorára a lufit, hanem valós gondokon alapulnak a nézeteltérések. Ekkor kerül sor a számvetésre, mikor megállapíthatjuk, hogy a problémákból mennyire találtunk közös erővel megoldást, és azt valóban alkalmazzuk-e.
Mikor az ismertségi körömből valaki tanácsért fordul hozzám ebben a témában, gyakran ér a felismerés, hogy az adott illető elért az utolsó kérdésig, de nem tudja valósan átlátni a dolgokat. Szerintük minden hiba kijavításra került, mégis éreznek valami kételyt. Sokuknál ugyanaz a probléma gyökerezik a legtöbb konfliktus mögött a párjaikkal, ők mégsem képesek ezt belátni. Ez lenne a mérleg másik nyelve, mikor az elvakultság okozza azt, hogy valaki nem észleli reálisan a gondokat. Ezek a személyek hiába pörgetik újra és újra magukban a fent említett kérdéseket, amit a párjuk elvesztése- vagy a magánytól való félelem miatt éreznek, sosem juttattja el őket a megfejtésig.
Összességében kijelenthetjük, hogy a jó és a rossz napok minőségétől függ, hogy melyek számítanak többet. Amennyiben a rossz napokat csak mi nagyítjuk fel, ugyanakkor a jó dolgokat lusták vagyunk észrevenni, akkor előbb magunkban kell a hibát kijavítani, nem a kapcsolatunkban. Ellenben, ha a rossz dolgokat nem akarjuk elég komolyan venni, és inkább a kisebb számban jelenlévő jó napokkal nyugtatgatjuk magunkat, ideje észbe kapni, és felismerni a tényt, hogy amihez oly makacsul ragaszkodunk, csak ámításból épített vár egy roppant ingoványos talajon. És hidd el, nem szeretnél benne tartózkodni, mikor összedől!