Bor
A szőlőből készült nedű nem véletlenül lett az istenek egyik alapvető élelmiszere. A régi időkben ugyanis kevéssé volt lehetőség a víz fertőtlenítésére, és természetesen a vezetékes hálózat sem létezett. A bor azonban tökéletes megoldás volt erre a problémára, igaz, erősen vizezték, de az alkohol akkor is megtette a hatását.
Népszerűsége akkora volt, hogy külön istene is lett a görög- majd a római mitológiában, ő pedig nem más, mint Dionüszosz, vagy Bacchus. A dalos kedvű férfi nem csak a bort védnökölte, hanem, mivel értett a mezőgazdasághoz, a termékenységet is elhozhatta, de hozzá tartozott a mámor is.
Kakaó
Dél-Amerika erdeiben már jóval azelőtt ismerték a kakaót, hogy Cortez rálépett volna a földjükre. Eredetileg a maják jöttek rá arra, hogy milyen jótékony hatásai vannak, és hogy mennyire finom. Később az aztékok is átvették, valamint az inkák is előszeretettel fogyasztották.
Ráadásul nem csak itták a kakaót, hanem egy istennek az eledele is lett belőle. Az aztékoknál Kvézál- a szent madár tápláléka is ez a növény volt, de ezen kívül fizetőeszközként is a kakaó magjait használták, még jóval azután is, hogy a spanyolok megkezdték hódításukat a földrészen.
Csokoládé
A kakaó mellett a csokoládé volt az az ital, melyet a Dél-Amerikai bennszülöttek előszeretettel fogyasztottak. Tulajdonképpen ez is kakaóból van, de jóval sűrűbb állagban készítették.
A csokoládé fogyasztása az aztékoknál, majáknál és inkáknál a férfiak kiváltsága volt, mert úgy gondolták, az asszonyok és a gyerekek számára méreg az ital. Rendszeresen azonban csak a főpapok, a nagy hatalmú emberek és az uralkodó fogyaszthatták, na meg természetesen az istenek, akiknek csokoládét is előszeretettel áldoztak.
Méz
A méz legalább olyan régóta van jelen az emberek életében, mint a gyümölcsök fogyasztása. A méhek által készített nedű fontos táplálékforrás volt, hiszen nem csak finom, hanem egészségmegőrző hatása is közismert.
Éppen ezért nem meglepő, hogy néhány egyéb finomsággal együtt, a méz is bekerült az istenek eledelei közé. A népszerűségét az is tovább növelte, hogy az édes íz mellett a viasz világításra is alkalmas volt.
Parlagfű
Nem csalás, ne ámítás, bizony, a parlagfű is ide sorolandó. Az istenek egyik fogyasztási cikke nem más, mint a rejtélyes ambrózia, amelyről azonban a mai napig nem lehet tudni, hogy pontosan mit is takar. Ez a finomság ugyanis amellett, hogy a teremtők éhét csillapította, ha ember evett belőle, azt istenné tette.
Mikor elődeink, és azok elődei rájöttek arra, hogy a parlagfűnek milyen csodálatos gyógyító hatásai vannak, az Ambrosia- latin névvel illették azt. Ha végigtekintünk a jótékony hatásokon, akkor ez egyáltalán nem véletlen, hiszen ez a mostohán kezelt növény megdöbbentően sok nyavalyát semlegesít.
Cseresznye
Az apró szemű, pirosló gyümölcs az első a nyári finomságaink sorában. A legenda szerint Lucullus vitt néhány szemet hazájába, Rómába, ebből az édes, szomjoltó bogyóból, melyet katonái nagyon megszerettek.
A népszerűsége gyorsan növekedett, és nem csak a katonák körében. Mivel a gyümölcs Ázsiából származik, és akkoriban még igen ritka volt, ráadásul édes is, így belépett az isteni eledelek sorába.
Manna
A harmatkása, ami tulajdonképpen a manna, a bibliában szereplő isteni eledel. Illetve egészen pontosan itt nem arról van szó, hogy ez a növény az Isten tápláléka lenne, hanem arról, hogy az éhhalál szélén támolygó, vándorló zsidókat mentette meg az égből hulló manna.
Az ehető magvú gyomnövény valószínűleg valóban sok ember életét menthette meg a bibliai időkben, mivel olyan helyeken is megél, ahol nem sok más növény képes gyökeret ereszteni.