Mindannyiunk életét meghatározzák az illatok, akár tudatosan, akár tudat alatt engedünk ezeknek a fantasztikus kémiai reakcióknak. Köszönhetően a parfümöknek, messze nem csak a saját illatunkkal hódíthatunk, célzottan fokozhatjuk vonzerőnket, hathatunk mások érzelmeire, reakcióira. De honnan ered az évezredes csoda?
Ókori varázslat
A parfümök készítése nem éppen újkeletű dolog, már az ókorban is érdekelte az embereket az őket körülvevő illatfelhő.
Az egyik legelső írásos emlékünk a parfümökről Mezopotámiából maradt ránk: a Tapputi néven elhíresült, tudósként, kémikusként számon tartott nő virágokat, olajakat, különféle növényeket desztillált.
Az oldatokat leszűrte, majd eltárolta a kapott aromákat, olajos keverékeket, amiket aztán továbbadott vásárlóinak.
Az ókorban egyébként nem éppen a mai hagyományos értelemben vett illatokat használták fel a parfümkészítés során. Az olyan érdekes fűszerek, virágok, termések, gyümölcsök voltak népszerűek, mint a koriander, a fenyőgyanta, vagy éppen a mandula.
Kalandozás az arab világban
Az ókort követően – nem meglepő módon – az arab világba indulunk, ahol már a kilencedik században ismerték a parfümkészítés kémiájának csínját-bínját.
Al-Kindi – akit egyébként az iszlám filozófia atyjaként emlegetnek – könyvében nem csupán leírja több száz illatos olaj, aromás víz receptjét, hanem arra is rávilágít, miként válthatunk ki segítségükkel méregdrága gyógyszereket, sőt, hogyan állíthatjuk elő a produktumokat saját otthonunkban.
A perzsa, muszlim doktor, Ibn Sina pedig a köztudatba is bevezette azt az eljárást, amely során a virágokból olajokat vonnak ki, mégpedig desztilláció segítségével. Ezzel a technikával készítik napjainkban a parfümök legjavát, nem csupán a hatékonyság miatt, hanem azért is, mert így elkerülhető, hogy különböző zúzott növények, virágok, alapanyagok szűrésével bajlódni kelljen.
Európai história
Nyugat-Európában az 1200-as évektől kezdve foglalkoznak a parfümgyártással, Kelet-Európában pedig kicsit később, az 1400-as években vált ismertté a fogalom.
Sokan nem tudják, de ebben a magyaroknak szintén jelentős szerepe volt, ugyanis Erzsébet királyné parancsára készült el az első olyan illatszer, melyben aromás olajokat kevertek el alkoholban.
Ezt az oldatot mindmáig magyarországi víznek („Hungary water”), vagy néha királynévíznek („the Queen of Hungary’s Water”) nevezik a parfümiparban.
A reneszánszban aztán felvirágzott a parfümkészítés, főleg Olaszországban lett óriási a kereslet mind a különböző illatok előállítására, mind a megvásárlásukra. Innen aztán egyenes út vezetett az időközben kozmetikai központtá avanzsáló Franciaországba.
Kevergő illatok Köln utcáin
Ugrunk egyet az időben, és ellátogatunk a 18. századi Kölnbe, ahol a hulladékkal teli környezetnek és a hiányos szennyvízelvezetésnek köszönhetően az utcákon terjengő kellemetlen szagok szinte elviselhetetlenné teszik a mindennapokat.
Ezzel a legkevésbé sem kívánatos látképpel és illatélménnyel párosultak az úgynevezett „francia holmik”, amik már a legfinomabb és legdrágább luxusárukkal kápráztatták el a vevőket.
A nemes csipkéken, selymeken, minőségi bőrmunkákon túl olyan illatok keveredtek a levegőben, mint a fahéj-, citrus-, menta-, narancs-, muskotály-, bergamot-, és lime-illatok.
A század egyik közkedvelt kereskedőjére, Wilhelm Muelhens-re minden bizonnyal nagy hatással voltak a vegyes aromák, ugyanis megalkotta a napjainkban még mindig népszerű parfümjét, a 4711 Eredeti Kölnivizet.
4711 Eredeti Kölnivíz
Az eredetileg Aqua mirabilis névre hallgató parfüm pontos alapanyagait, receptúráját mindmáig titok övezi, de a jogos üzletpolitikát egy manapság is érdekesnek ható história előzte meg.
A történet szerint a népszerű parfümöt eredetileg tisztán, vagy borral keverve, külsőleg fogyasztották, gyógyító hatásokat tulajdonítottak neki.
Mivel Napóleon 1810-ben elrendelte, hogy az orvosi receptek összetevőit, arányait kötelezően felfedjék, ezért az Aqua mirabilis-t Muelhens külsőleg alkalmazandó illatszernek minősítette, így megőrizhette a receptúrát.
A kereskedő a Glockengasse egyik házában lakott, melynek 4711-es számát egy napóleoni parancsnok adta – innen ered az egyedi névre hallgató, és a merész óvintézkedésnek köszönhetően máig titkos receptúrára építő parfüm története.
A parfüm elsöprő sikere
A külsőleg alkalmazandó illatszernek akkora sikere lett, hogy a törzsvásárlók közé Napóleonon túl Goethe és Wagner is csatlakozott.
A márka záros időn belül világszenzáció lett, nem csak Európában, hanem Amerikában is különböző képviseletek nyíltak, a kereskedelemnek köszönhetően pedig már 1840-ben hajók célozták meg az Indiai-óceánt.
Az összetevők biztos minősége és mennyisége érdekében 1869-ben teljes virágmezőket vásárolt az aktuális tulajdonos, P. P. Muelhens, aki további illatinspirációk érdekében számos keleti országba is látogatást tett. Az utazások hatására születtek meg az olyan illatok, mint amilyen a Heliotrop vagy a Shahi.
Az akkoriban színesnek számító, kék-arany címke mára igazi védjeggyé vált, a 4711 pedig a világ egyik legrégebbi márkájává lépett elő.
Parfümgyártás napjainkban
Az ipari forradalom hatására a 20. században a parfümök világában is jelentős áttörések történtek.
Az új eljárásoknak köszönhetően már nem csak hagyományos virágos, fűszeres illatokat tudtak kreálni, hanem úgynevezett fantáziaillatokkal is előrukkolhattak a tervezők. Ezzel a módszerrel dolgozott többek között a világhírű Coco Chanel is.
A parfümgyártás egy jelentős ága manapság inkább a legszélesebb piac kielégítésére épül, a neves márkák mögött gyakran komoly tudományos munka és parfümőrök, semmint évszázados hagyományok állnak.
Emiatt a művészeti értékű parfümgyártás egy kicsit háttérbe szorult, de persze azért a klasszikus parfüm előállítását preferáló szakemberek sem tűntek el teljesen a színről.
A niche, egy újkeletű parfümmozgalom
A niche illatszerek megálmodói nem a profitot, hanem a kreativitást és az alkotás szabadságát helyezik előtérbe.
Ők saját élményeikből, tapasztalatikból építkeznek, és így alkotják meg a lehető legkülönlegesebb és legegyedibb illatkreációikat.
Köszönhetően annak, hogy a niche parfümök esetében a minőség került előtérbe, a parfümőrök nemes, természetes alapanyagokra építenek. Gyakran készítenek olyan egyedi és meghökkentő kombinációkat, amik hatására egészen különleges és összetéveszthetetlen parfümöket tudnak kínálni a vásárlók számára.
Mivel a kereslet adott, egy bizonyos vásárlói kör pedig nem csupán megengedheti magának, hanem egyenesen igényli az ilyen megismételhetetlennek tűnő kreációkat, talán a tömeggyártás ellenére is van remény a parfümgyártáshoz múltjához méltó jövő megteremtésére.
