Kevés szörnyűbb dolog van annál, mint amikor álmatlanul forgolódsz éjszakáról éjszakára. A nehézkes elalvás és a gyakori felriadás sajnos rengetegféle állapot, betegség és körülmény következménye lehet. Az átmeneti inszomnia gyakori, s általában mindössze néhány napig tart. A krónikus változat azonban három hétnél hosszabb ideig áll fenn, aminek következtében – a csökkent koncentrációs képesség miatt – növekszik a munkahelyi és a közúti balesetek kockázata. De nemcsak ez az egyszerű besorolás létezik: íme, a hosszan kínzó álmatlanság nyolc válfaja.
Szerhasználati inszomnia
Bizonyos gyógyszerek és vegyületek megzavarják a szervezet alvás-ébrenlét egyensúlyát. Az alkoholfüggőség, valamint a kábítószerek nyilvánvaló negatív hatásán kívül ide tartoznak egyes ételek és italok is – beleérve természetesen mindent, amiben előfordul koffein.
Amennyiben állandó jelleggel szedsz valamilyen gyógyszert, érdemes utánajárnod a betegtájékoztató és a kezelőorvosod segítségével, lehet-e ilyen következménye.
Magatartási inszomnia
A gyermekkorra jellemző típus akkor alakul ki, ha a csemetéknek nincs viszonylag állandó napirendjük.
A következetes takarodó hiánya rossz magatartásmintához vezet, amelynek során a kicsik különböző ürügyekkel még fent maradnak néhány órán át, így a szervezetük nem tudja kialakítani a saját ritmusát.
Szerencsére épp olyan egyszerűen orvosolható a probléma, mint amilyen az oka.
Alkalmazkodási inszomnia
A más néven akut, vagy rövid távú álmatlanság stressz hatására alakul ki, s addig tart, amíg a feszültség forrása jelen van.
Az alváshiány ilyenkor a test válasza az állandó veszélyhelyzetre.
Az életösztön ugyanis azt diktálja, hogy ne „merj” elaludni, amíg ennyire szorult a helyzet. Az inszomnia e típusát azonban nem feltétlenül negatív stressz okozza: a pozitív érzetet keltő izgatottság vagy változás is járhat ilyen tünettel.
Tüneti inszomnia
Előfordulhat, hogy az álmatlanság egy mentális betegség következményeként alakul ki.
Súlyossága és kezelési módja az adott kórképtől függ. Csak akkor kell rá külön – azaz nem a mentális betegségre, hanem kifejezetten az inszomniára – irányuló terápia, amennyiben rendkívül súlyos.
A háttérben meghúzódó probléma feltárása és kezelése a tüneti inszomniát is megoldja.
Idiopátiás inszomnia
Az egész életen át kísérő alvási zavar gyermekkorban kezdődik, és felnőttkorban is folytatódik.
Semmilyen orvosilag megmagyarázható oka nincs. Nem más alvászavar, fizikai vagy lelki probléma, stressz, gyógyszer vagy más tényező lapul meg mögötte.
Feltételezések szerint a szervezet egyensúlyának felborulása eredményezi, például túl- vagy alulműködő alvás-ébrenlét egyensúlyért felelős rendszer.
Organikus, meghatározatlan inszomnia
Szerhasználat, fizikai vagy lelki probléma idézi elő, ám a pontos oka feltáratlan marad.
További vizsgálatok szükségesek, így ez a diagnózis csak időleges: addig használják az orvosok, amíg nem sikerül rájönni a kiváltó tényezőre.
Pszichoszomatikus inszomnia
Túlzott aggodalom miatt alakul ki. A beteg állandóan azon agyal, hogy nem tud elaludni, így öngerjesztő folyamatról van szó.
Akár egy bizonyos trauma hatására, hirtelen is jelentkezhet, vagy évek során, fokozatosan is létrejöhet.
A lefekvési idő felé közeledő, egyre erősödő szorongás, a másnapi fáradtságtól való félelem tovább súlyosbítja a feszült helyzetet.
Paradoxikus inszomnia
Alvászavar mérhető jele nélküli álmatlanság, amelynek során a páciens arra panaszkodik, hogy keveset, vagy egyáltalán nem aludt legalább egy éjszakán. Az érintettek gyakran a környezeti ingerekre való fokozott érzékenységről számolnak be.
Jellemző, hogy túlbecsülik az álomba merülésükhöz szükséges időt, valamint alásaccolják a teljes alváshosszukat. Amennyiben a fentiek alapján arra gyanakszol, hogy az inszomnia valamelyik formájában szenvedsz, mielőbb fordulj a háziorvosodhoz, aki általános vizsgálat után elküld a megfelelő szakrendelésre!
