Már tavaly lefoglaltuk az idei nyaralásunkat, amire úgy öt éve készültem lelkiekben, az elmúlt időszak ugyanis mindenről szólt, csak a pihenésről nem. Nagy dilemma előtt álltunk, de a vírushelyzet ellenére is úgy döntöttünk, nem maradunk itthon.
Sok szempontból könnyű volt a helyzetünk a körülmények ellenére is, hiszen most már mindketten itthonról dolgozunk. Nem szerettünk volna karanténba vonulni, de nem is kellett azért aggódnunk, hogy nem tudjuk vállalni a feladatainkat akkor, ha esetleg kötelező jelleggel itthon kell majd maradnunk.
Nem volt probléma az se, hogy az utolsó pillanatig kivárjunk, mert a szállásadónk is végtelenül rugalmas volt, és semmilyen előleget nem kért tőlünk. Ezért aztán még az utolsó pillanatban is dönthettünk volna úgy, hogy itthon maradunk. Valószínűleg ez sorra is került volna, ha valamilyen újabb korlátozás érvénybe lép. Ez viszont elmaradt, így kockáztatva esetleg azt, hogy a nyaralásunk alatt „más színt kap” Horvátország, elutaztunk.
Érdemes előre kitölteni minden papírt
Pénteki napon indultunk el, már reggel nyolckor a határon voltunk és kellemes meglepetésként ért minket, hogy mindössze egy autó állt előttünk. Az apartmanunk tulajdonosa küldött nekünk egy általa kitöltött papírt, ami tartalmazta a szállás elérhetőségét, a pontos adatainkat, valamint azt is, mennyi időt töltünk majd kinn. Bár ezt kinyomtatva magunkkal vittük, nem kérték el. A személyinket lecsippantva viszont azonnal tudták, hova készülünk, tehát a rendszerben szerepeltünk. A biztonság kedvéért az online kitölthető kérdőívet is megcsináltuk, és az erről kapott e-mail visszaigazolást szintén magunkkal vittük. A rendszer tökéletesen működött és egy gyors köszönés után már meg is indulhattunk a part irányába.
A forgalom nagyon kellemes volt, sehol egy torlódás, baleset, ráadásul a komp is éppen benn várt minket, így aztán röpke öt-hat óra után már élvezhettük is a tengerpart frissítően sós levegőjét.
Horvátországban is megtartható az ajánlott távolság
Mi meglehetősen vad tervek alapján szoktunk nyaralni Horvátországban. Nem járunk nagy, all inclusive szállodákba, zsúfolt strandokra, sőt, úgy általában kijelölt strandokra sem igazán szoktunk menni. Sokkal jobban szeretjük, ha eldugott, mindentől és mindenkitől távollevő partokon tudunk fürdeni, ezért sem aggódtunk különösebben az utazás miatt. Valójában kevesebb emberrel érintkeztünk külföldön, mint ahogy az itthon, a megszokott közegben hétköznapi lett volna. Ezt egyébként a megszokottnál is könnyebb volt most betartani, ugyanis érezhetően kevesebb volt a turista. Egyszer mentünk a gyerekek miatt egy kiépített, homokos strandra, de ott is mindenki kényelmesen elfért.
Gond nélkül fel lehetett állítani a sátrakat, árnyékolókat, közel sem volt olyan zsúfoltság, mint ahogy az megszokott. Ez egyébként lehet, hogy az elkövetkezendőkben változni fog, mert vasárnap jöttünk haza (tehát nem váltónapon), de így is látszott, hogy az autópálya másik felén jelentős a forgalom és akadtak torlódások is.
A nyaralás alatt magyarokkal is összefutottunk, de a rendszámok alapján jóval inkább Nyugat-Európából, azon belül is Németországból és Ausztriából láttunk turistákat.
A hangulat egyértelműen utószezoni volt, a vendégsereg sokkal inkább helyiekből és az országon belül utazókból állt össze.
Hasonló szabályozások külföldön
A horvátországi szabályozás szinte teljesen megegyezik az itthonival. A vendéglátóhelyeken és a boltokban a pincéreknek, eladóknak kell maszkot viselni, utóbbiban a vásárlóknak is. A hoteleket, kempingeket az előírások szerint csak részben foglalhatják le a vendégek, ezzel is elkerülve a zsúfoltságot, továbbá fokozniuk kellett a higiéniai intézkedéseket is. A mi apartmanunkat sem érhette szó a tisztaságot illetően, odabenn csak annyi emlékeztetett minket a vírusra, hogy a bejárat mellé mindenkinek tettek egy kézfertőtlenítőt.
Összességében, a korábbi éveket tekintve nem sok minden változott a nyaralóövezetet tekintve. A vendéglátásban úgy vettem észre, két véglet érezhető, akárcsak itthon. Vannak, akik kényszer miatt csökkentették a személyzet létszámát, így a kiszolgálás néhány helyen lassabb volt, viszont a felszolgálók – ennek ellenére is – türelmesebbnek és kedvesebbnek tűntek számomra. A turistákon sem éreztem feszültséget vagy zavart távolságtartást. Az emberek együtt élnek a szokatlan helyzettel.