Mindenki találkozott már a jelenséggel, amikor meg kellett értetnie magát valaki olyannal, akivel nem beszélt közös nyelvet. A testbeszéd, a mutogatás vagy a rajzolás ilyenkor a segítségünkre lehet, de mindez azért működik, mert az embereknek van egyfajta közös tudása, azonos felfogása a világról és annak működéséről. Az embereké olyan faj, amely úgy fejlődött ki, hogy kommunikáljon egymással. A földönkívüli lények teljesen másképp gondolkodhatnak és viselkedhetnek, mint mi. Társadalmi struktúrájuk – ha van ilyen – teljesen felismerhetetlen vagy akár felfoghatatlan is lehet a számunkra. Hogyan tudnánk tehát kitalálni, hogy mit akarhatnak mondani?
Ha az űrből hallgatnánk a Földet, körülbelül 7100 emberi nyelvet hallanánk. De bolygónkat az embereken kívül más lények is lakják. Vajon az állatok egymással való kommunikációjának módja taníthat-e valamit a földönkívüli kommunikációról?
Közös nyelv az egész kozmoszban?
Arik Kershenbaum, az angliai Cambridge-i Egyetem viselkedésökológusa úgy véli, hogy az evolúciós kihívások valóban univerzálisak, és hogy a földi életet alakító evolúciós erők sok hasonló vonást fognak produkálni a földönkívüli életben is. Ha igaza van, ez azt jelentené, hogy az élet – és a nyelv – az egész kozmoszban osztozhat lehet bizonyos tulajdonságokon. Olvass még a témában
Mindenhol minden – beleértve a kommunikációt is – a fizika törvényei szerint működik (legalábbis jelenlegi ismereteink szerint). A majmok gesztusaitól és a delfinek füttyétől kezdve a tintahalak bőrén kavargó színmintákig bármelyik lehet a nyelv alapja egy idegen bolygón – állítja Kershenbaum.
Ian Roberts, a Cambridge-i Egyetem nyelvészprofesszora szerint azonban az állati kommunikáció ennél többet nem mondhat el nekünk.
„Mi vagyunk az egyetlen faj, amelynek van nyelve abban az értelemben, hogy az egy nyitott rendszer, amellyel bármit ki lehet fejezni, amit ki akarunk fejezni”
– mondja.
Roberts nemrégiben társszerzője volt egy Xenolinguistics című könyvnek – Kershenbaummal, Noam Chomskyval és vezető biológusokkal, antropológusokkal és nyelvészekkel együtt -, amely azt vizsgálja, hogy milyen lehet a nem emberi, nem földhöz kötött nyelv.
Az elméleti nyelvész Chomsky a nyelvet olyan kommunikációs rendszerként definiálta, amely végtelenül alkalmazkodó, az emberi érdekek szolgálatára és az emberi problémák megoldására tervezték – amely elég rugalmas ahhoz, hogy nagyon sokféle fogalmat kommunikáljon.
„Könnyen lehet, hogy van valamilyen bakteriális élet a Marson vagy a Jupiter holdjain – de ezek nagyon egyszerű organizmusok lennének” – mondja Roberts. „Ami engem érdekel, az az intelligens organizmusok természete. Tehát el kell dönteni, mi az intelligencia kritériuma.”
Roberts szerint a válasz erre a technológia – egy, a miénkhez hasonló technológiai civilizációt keresünk tehát, amely képes elhagyni a bolygójukat.
„Tegyük fel, hogy egy faj elég intelligens ahhoz, hogy űrhajót vagy rádióteleszkópot akar építeni – valami bonyolultat. Sokat kellene tudnia a fizikáról és a matematikáról. Képesnek kellene lennie tudományos elméletek kidolgozására és együttműködésre. Képesnek kellene lennie arra, hogy nagyon sok ötletet közöljön sok más egyénnel. Az a helyzet, hogy [más] állatok nem fejlesztettek ki technológiát” – mondja.
