Az ízek, amelyekre ma is emlékszem
Ha visszagondolok az elmúlt évek utazásaira, meglepően sok emlékem valamilyen ízhez kapcsolódik.
Így ettem életem egyik legfinomabb gluténmentes tonhalas pizzáját Velencében. Ugyanitt ittam a legjobb Aperol Spritzet is, amit valaha kóstoltam. Gradóban egy mennyei minestrone leves maradt örök emlék, Pozsonyban pedig rátaláltam egy olyan magyaros csirkecombra, amelynek ízvilága az otthoni családi ebédeket idézte fel bennem.
Bécsben például egy kicsit messzebb sétálva a karácsonyi vásártól egy különösen hangulatos étteremre bukkantam, ahol gluténmentes pizzát is kérhettem növényi sajttal, bőségesen megrakva friss és ízletes feltétekkel. Az ilyen pillanatok emlékeztetnek igazán arra, hogy az étel sokkal több egyszerű táplálkozásnál: kultúra, élmény és kapcsolódás egy helyhez. Olvass még a témában
Egy hónapig nem rendeltem ételt, csak abból főztem, ami otthon volt – ezt tanultam belőle
Chatelés, mint második műszak – miért kell mindenre rögtön válaszolnom?
3 dolog, amit minden iskolareggelen megteszek, hogy mindenkinek jobb legyen a napja
Melyik életterületeden van blokk? A születési dátumod alapján kiderül
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
