Az empátia alapvetően olyan tulajdonság, amit üdvözlendőnek tartunk, arra neveljük a gyerekeinket, hogy próbálják megérteni mások érzéseit, és mi is jobban szeretjük azokat az embereket, akikre számíthatunk, akik támaszaink a nehéz helyzetekben.
Ugyanakkor jogosan merül fel a kérdés: lehet-e túlságosan empatikus valaki, és milyen árat fizethet ezért? A pszichológusok szerint az empátia „túlcsordulása” veszélyes is lehet – különösen akkor, ha az affektív (érzelmi) empátiából túl sokat vállalunk magunkra.
Az empátia két arca: kognitív és affektív
Az empátia nem egyetlen, egységes jelenség; a kutatások megkülönböztetik a kognitív és az affektív formáit. Olvass még a témában
Zajszűrés felsőfokon: így védem az elmémet, ha túl sokat beszélnek körülöttem
Sátrazás kisgyerekkel: életre szóló élmény, vagy közös családi trauma?
„A ‘családfő’ egy napot nem tud lemenedzselni a gyerekekkel” – Ha a férfiak a vezetők, akkor miért a nő hoz meg minden döntést?
Ahogy öregszem, egyre jobban érzem magam a testemben – ez most baj lenne?
Affektív empátiáról akkor beszélünk, amikor átéljük mások érzelmeit – beleérzünk, „osztozunk” a bánatukban vagy fájdalmukban. Ha túl sok affektív empátiát engedünk át magunkon, az érzelmileg kimerít, fogyasztja az energiaszintet, és akár cselekvőképességünket is korlátozhatja.
A kognitív empátia viszont azt jelenti, hogy megértjük, mit érez a másik, mit gondol, milyen perspektívából szemléli a helyzetet – anélkül, hogy az érzelmei minket elárasztanának.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
