Kis kezek
Régi családi sztorink: Nagybátyám lánya 11 évesen váratlanul meghalt. Egy évvel később a húga (anyám) és apám – akivel akkor pár hónapja jártak – vigyáztak a házra, amíg nagybátyámék elutaztak. Amíg anyám a pakolászott, apám játszott a nappaliban a zongorán. Kétszer is érezte, hogy valami megsimítja a lábát, de azt hitte, a macska. Aztán hátraugrott, mert egy kis kezet érzett, ami megfogta a bokáját, de nem volt ott senki. Mikor felment anyámhoz az emeletre, az egyből látta, hogy történt valami, mert apám falfehér volt. Apám elmesélte a kezeket, mire anyám is elsápadt, ugyanis unokahúgom szokása volt, hogy miközben nagybátyám zongorázott, viccből megfogta a bokáját.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!