Idős emberekkel beszélgetni, mindig megtiszteltetés. Emlékszem, amikor nagymamám, aki egyébként sok szempontból csukott könyv volt számomra, egyszer leült mellém a veranda lépcsőjére és el kezdett mesélni a fiatal éveiről. Csillogó szemmel lapozgatta a múltat: mesélt gyermeki játékokról, patakban mosásról, első szerelemről és be nem teljesült tanítói pályafutásról. Elfogadta és szereti az életét, hálás a családjáért, de ha újrakezdhetné, addig próbálkozna, amíg tanítónő nem lenne. Érdemes néha leülni az „öregeinkkel”, hisz az ő bölcsességük és tapasztalatuk által mi is megtanulhatjuk, hogyan éljünk teljes életet, és hogyan kerüljük el azokat a hibákat és csapdákat, amelyekbe ők beleestek. Az élet tényleg túl rövid, érdemes hát minden pillanatot kihasználni!
Többet tanulnának - de csak azt, ami érdekli őket!
Persze nem tanulnának akármit, fontos az is, hogy a szenvedélyük és az érdeklődési körük szerinti tudást tegyék magukévá. Ők már tudják azt, amit mi még kétkedve fogadunk: a folyamatos tanulás megnyitja előttünk a lehetőségek tárházát, általa az élet sokkal több értéket tartogat és jóval színesebb.