Aztán ott ültem egy asztalnál, ahol elvileg jól kellett volna éreznem magam, de közben már azon gondolkodtam, mikor mehetek haza. Nem történt semmi rossz, csak épp nem volt az enyém az a helyzet.
És ez sokszor ismétlődött. Nem drámai módon, inkább csendesen. Annyiszor mondtam igent automatikusan, hogy közben elveszett az, hogy valójában mire mondanék szívesen igent.

A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






