Mi szükség van egyáltalán erre?
Bármennyire is frusztráló, a várakozási zene szükséges rossz lehet. Képzeld el, hogy miközben várakozol, nincs zene, nincs semmi hang, csak csend a vonal másik végén. A néma várakoztatással, amely a várakoztatási lehetőségek korai időszakában gyakori volt, az volt a probléma, hogy az emberek nem tudták, hogy valaki, bárki, még mindig a vonalban van-e, és egyszerűen letették a telefont.
De 1962-ben Alfred Levy gyáros beadott egy amerikai szabadalmi kérelmet egy telefonos várakoztatási programrendszerre. Ez lehetővé tette, hogy a hívó a vonalban maradjon, amíg várakozik, hogy egy élő ügyintézőhöz kapcsolják. A szabadalomban azt írta: „A jelen találmány célja, hogy a leírt jellegű rendszert biztosítsa, és pl. egy billentyű vagy gomb működtetése esetén a bejövő hívást egy programforrással, pl. zenével kapcsolja össze.” A koncepció bevált, és a néma várakoztatás a múlté lett. Helyét a zenével váltották fel, amely viszont csak kismértékben javította a hívó élményét.
