Ha szerelmesek vagyunk, csak a párunkon jár az eszünk. Valakire gondolni azt jelenti, hogy az a személy valamilyen hatással van ránk. Ugyanakkor megtörténhet, hogy az lenne a legjobb, ha tudnánk nem gondolni rá.
Ha a szerelem elveszi az eszünket, legalább munkaidőben jó volna, ha oda tudnánk figyelni a dolgunkra. Különösen igaz ez, ha olyas valakibe lettünk szerelmesek, aki nem viszonozza, vagy nem viszonozhatja az érzelmeinket. Ilyenkor nem használ, ha csak rajta kattog az agyunk.
De hogyan érhetjük el, hogy valóban ne gondoljunk arra, akire nem szeretnénk? Adunk néhány ötletet, hogy hogyan verhetünk ki valakit a fejünkből.
Igyekezzünk mással lefoglalni az agyunkat
például tanuljunk egy új nyelvet, iratkozzunk be egy új tanfolyamra, ami érdekelhet, járjunk fitneszterembe, vagy tűzzünk ki egy újabb karriercélt, amit szeretnénk elérni. Ez még nem jelenti azt, hogy nem gondolunk többé arra, akire nem szeretnénk, de ha mégis rá gondolnánk, azonnal át tudjuk irányítani a figyelmünket arra a dologra, amit célul tűztünk magunk elé.
Ne csináljunk semmit, ami bántó: igyekezzünk távol tartani magunktól az illetőt és a hozzá köthető személyekkel se érintkezzünk gyakran, mert ők is minduntalan felhívják rá a figyelmünket ahelyett, hogy elfelejtenénk őt.
Gondoljunk a kevésbé vonzó tulajdonságaira
Ahelyett, hogy az ideális képet festenénk még tökéletesebbre, inkább emlékeztessük magunkat arra, hogy milyen hiányosságai vannak, vagy mi az a viselkedés, az a tulajdonság, amely nem szimpatikus benne számunkra. Ha időnként ezekről megfeledkeznénk, bátran emlékeztessük magunkat a kevésbé vonzó jellemvonásaira.
Mondjuk el másoknak is, hogy szeretnénk őt elfelejteni: ha meggyőződéssel tesszük ezt, talán magunk is elhisszük, erősebbnek érezzük magunkat általa, és tudjuk tartani magunkat hozzá. Ne tegyünk felelőtlen ígéreteket, ne vállaljuk magunkat túl, de bízzunk benne, hogy ha közeli barátokról van szó, nemcsak megértik a törekvésünket, de akár támogatnak is benne. Ahhoz, hogy valakit elfelejtsünk, idő kell, de az idő nem képes mindent maga megoldani.
Találkozzunk másokkal
Ne zárkózzunk be abba a gondolatba, hogy számunkra csak ő létezik. Ahelyett, hogy elszigetelve, otthon kuksolnánk, turbózzuk fel a társasági életünket, és a lelki jólétünk érdekében mozduljunk ki otthonról.
Egy-egy jó baráti beszélgetés, egy színház, egy mozi, egy vacsora, egy kellemes séta vagy kirándulás a szabadban nemcsak a kedvünkre van pozitív hatással, de a perspektívát is tágítja előttünk.
A társasági események új lehetőségeket is teremtenek az ismerkedésre, ez pedig az a dolog, amely a legerőteljesebben hat, hogy ne gondoljunk arra, akire nem szeretnénk.
Jelöljünk meg célokat, amelyek segítenek az önbecsülésünket megerősíteni. Időre van szükségünk ehhez is, de ne térjünk el a céljainktól.
Írjunk búcsúlevelet, amelyet nem kell mindenáron kézbesíteni, és amelyben megírjuk, hogy szeretnénk őt elfelejteni. Azáltal, hogy kifejezzük az érzéseinket és törekvéseinket, segít megtenni az első lépést.
Hogy miért ne gondoljunk arra, akire nem szeretnénk?
- Fontos, hogy el tudjuk engedni a múltat, és a jelenben éljünk.
- Ha állandóan arra gondolunk, akire nem szeretnénk, nem lesz hely az elménkben arra, hogy valaki újat befogadjunk, aki a jövőnket jelentheti.
- Azzal, hogy állandóan arra gondolunk, akire nem szeretnénk, egy olyan lelki kötődést tartunk fenn, amely illúziókkal táplálja az elménket, és egyre távolabb kerülünk a valóságtól.
Nehéz nem gondolni valakire, akire nem szeretnénk, de ha áthelyezzük a fókuszt saját magunkra, és inkább magunkkal foglalkozunk, előbb-utóbb menni fog.
Képek: sepy/depositphotos.com