Egyáltalán nem könnyű. Az ember vágya ősidők óta, hogy a csorda, a közösség tagja legyen, mert akkor védelemre és biztonságra számíthat. Manapság a védelemhez képest nagyobb varázsa van a szeretetnek, az elismerésnek.
Ezért szeretnénk, hogy kedveljenek bennünket, mert jól esik az önbizalomhiányos énünknek, ugyanakkor a gyakorlatias emberek belátják a közösség hasznát is.
Kollektív erő. Csapatmunka. Plusz, ha nem utáljuk egymást, jobban megy a munka is és nem kell undorral bejárni a munkahelyünkre.
Önmagunk feladása nem lehet megoldás!
Gyakran, amíg azon fáradozunk, hogy megkedveljenek bennünket, hajlamosak vagyunk beleesni a megfelelési kényszer csapdájába. Annyira szeretnénk tagja lenni a csapatnak, hogy képesek vagyunk másnak kiadni magunkat. Kipuhatoljuk, mit szeretnek a többiek, hogyan gondolkodnak és hirtelen a bokorból előugró lelki társként lépünk a színre. Olvass még a témában
Ám hosszú távon ebből az szokott kisülni, hogy felépítünk egy új személyiséget, akik nem is mi vagyunk.
Kezdődhet az éveken át tartó színészkedés és vele együtt a szenvedés, hiszen kinek esik jól, hogy valójában nem önmagáért szeretik? Az ember lelkét és testét is felemésztheti a hónapok tartó hazudozás és színészkedés. Azért, hogy veled ez ne történhessen meg, ellenben elérd a vágyadat és megkedveljenek, az alábbiak szerint kell eljárnod:
