Hazánkban is egyre inkább elfogadottabbá válik, ha egy fiatal pár nem szeretne gyermeket – tőlünk nyugatra pedig már nincs ebben semmi meglepő.
Úgy fest, a tendencia folytatódni fog, aminek részben az az oka, hogy a fiatalok egyre inkább környezettudatosabbak. A minap olvastam egy felmérést arról, hogy napról napra többen nyitottak a klímabarát étrendekre, aktívan részt vesznek a különféle mozgalmakban, amikben felhívják az emberek figyelmét a mindannyiunkat érintő változásokra.
Érhető: akik ma fiatalok, azok sokkal nagyobb arányban fognak szembenézni a klímaváltozás okozta következményekkel.
Ezzel nem akarom degradálni az idősebb korosztályt, nekem is jó pár ismerősöm van, aki kora ellenére (vagy talán éppen azért), nagyon sokat tesz a környezetvédelem érdekében. Azonban teljesen meg tudom érteni azokat a fiatalokat, akik úgy döntenek, hogy nem vállalnak gyermeket, hiszen a saját jövőjük sincs biztosítva.
Ráadásul nem csupán a klímaváltozás szempontjából: itt vagyunk egy világjárvány kellős közepén, egyik napról a másikra változnak a körülményeink. Sokan pedig odáig sem jutnak el, hogy elköltözzenek otthonról. Éppen az lenne a felelőtlenség, ha így vállalnának gyermeket…
Új szerepben a házi kedvencek és a szobanövények
Egy új kutatás rávilágított, hogy az elköteleződéstől és a jövőtől való félelem mára odáig fajult, hogy a gyermekek helyét átvették a házi kedvencek, a házi kedvencek helyét pedig a szobanövények foglalták el. Tehát, aki eddig gyermeket akart, az manapság gyakran inkább úgy dönt, hogy csak néhány évre gondolkodik előre és egy kutyát, cicát fogad örökbe. Míg, aki már eleve is az utóbbit preferálta, az nagyobb arányban vesz magának egy szépséges szobapáfrányt, vagy akár egy kaktuszt.
Teszik mindezt úgy, hogy a fiatal felnőttek a növénygyűjteményükre egyfajta „háziállatként” tekintenek. Hasonlóformán gondoskodnak róla, mint ahogy a kutyájukkal tennék. Nyilván nem arról van szó, hogy sétálni viszik, de kényeztetik tápoldattal, dicsérgetik, beszélnek hozzá.
Ez egyrészt jó dolog, hiszen már számos kutatás alátámasztotta, hogy a növények (dacára annak, hogy nincs a miénkhez hasonló idegrendszerük) valamilyen formában reagálnak a kedves szavakra. Másrészt viszont szomorú és elkeserítő, hogy tényleg odáig kellett jutnunk, hogy a fiatalok életében egy szobanövény a biztos pont.