Amikor a kudarc még csak egy újabb lehetőség volt
Pszichológiai szempontból izgalmas látni a különbséget a mi generációnk és a mai fiatalok között. Míg a modern játékok és alkalmazások sokszor lépésről lépésre vezetik a felhasználót, és másodpercenkénti mentésekkel küszöbölik ki a kudarcélményt, addig mi a „próbálkozás és hiba” módszerén szocializálódtunk.
Ha valami nem sikerült, félretettük pár órára, de aztán újra nekiestünk, mert tudtuk, hogy előbb-utóbb menni fog.
Nem voltak online térképek vagy azonnali megoldások a neten: a saját tudásunkat kellett használnunk a navigáláshoz és a logikai bukfencek megoldásához. Ma már tudjuk: ez a folyamat radikálisan javította a frusztrációs toleranciánkat, ugyanis megtanultuk, hogy a veszteség nem a végállomás, hanem a tanulási folyamat része. A belső huzalozás pedig ma, felnőttként is ott dolgozik bennünk, mint egy láthatatlan szoftverfrissítés. Az X- és Y-generáció szülöttei számára a „Game Over” felirat sosem a világvégét jelentette, csupán egy pillanatnyi csendet, mielőtt újra megnyomtuk a Start gombot. Megszoktuk, hogy a sikerért meg kell dolgozni, és hogy a megoldáshoz vezető út néha unalmas ismétlésekkel vagy bosszantó újrakezdésekkel van teli.
Persze, mielőtt túl messzire mennénk az önigazolásban, érdemes emlékezni: ránk is azt mondták, hogy „elveszett nemzedék leszünk”. A szüleink aggódva figyelték, ahogy a tévé előtt ülünk, vagy az internet korai zajában „elveszítjük a kapcsolatot a valósággal”. Azt hitték, a videojátékok erőszakossá, a digitális világ pedig életképtelenné tesz minket. Mégis itt vagyunk. Olvass még a témában
Ma ugyanezt a féltő kritikát szórjuk a következő generációkra, pedig ahogy mi is megtaláltuk a magunk eszközeit, úgy ők is építik a saját válaszaikat egy olyan világra, ami nekünk sokszor követhetetlenül gyors. Lehet, hogy a „mai fiatalok” nem kezdenek valamit századszor is újra, de olyan digitális empátiával, rendszerszintű gondolkodással vagy épp globális tudatossággal kezelik a valóságot, amire nekünk még szavaink sem voltak.
A mi „három életünk” a kitartásra tanított, az ő „végtelen életük” talán a rugalmasságra és a határok nélküli újratervezésre fogja őket.
Szóval amondó vagyok, várjuk ki a végét, mielőtt ítélkeznénk. Végül is, eddig minden generáció megtalálta a maga módját arra, hogy ha az élet „Game Over”-t kiált, valahogy mégis csak továbblépjen a következő szintre.
Következő cikkünkA kedvenc színed elárulja, mire van most szükséged az életedbenHa a vörös a kedvenc színed, akkor valószínűleg intenzívebb érzelmekre, lendületre, új kezdeményezésekre van szükséged. A piros szín az energiát és a szenvedélyt szimbolizálja, így ha ez a szín vonz, valószínűleg a motiváció és az izgalom a hajtóerőd, amely segít legyőzni az akadályokat. A kék szín kedvelői gyakran keresik a…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
