Harc – Napi 1perces történetünk

Megint sorban állok – sokszor már úgy érzem, csak sorban állás az életem. Kivételesen „csak” ketten várakoznak előttem: egy fiatal anyuka a kislányával, és egy középkorú asszonyság, aki szerencsémre már éppen fizet.
  – Ezt azonnal cserélje ki! – lök vissza egy érmét a pénztárosnőnek. – Már miért cserélném ki?  – néz rá csodálkozva a lány, és nem igazán érti mi a probléma. – Mert azt mondtam. El van színeződve, sehol sem veszik el az ilyen pénzt. – bökdösi egy újjal a corpus delictit. – Nincs annak semmi baja – pont olyan, mint a többi. –érvel a pénztáros és a fiatal anyukához fordul:  – Jó napot! Köszönjük, hogy nálunk vásárol – húzódik mesterkélt mosolyra a szája. – Én addig innen egy tapodtat, sem mozdulok, amíg nem cseréli ki! Követelem, hogy cserélje ki! Vagy hívjuk ide a felettesét – majd ő eldönti, kinek van igaza… – kiabál fülig vörösödve az asszony.
A pénztáros jobbnak látja engedni: a kasszába nyúl, és remegő kézzel kicseréli egy világosabb színűre az ötforintos pénzérmét, sötétebb társát pedig a többi közé dobja.
– Megfelel? – kérdezi nem kis éllel a hangjában. A középkorú nő bólint, majd diadalittasan kivonul az üzletből.
Nem mondom: öt forintért valóban érdemes volt küzdeni. Többe fog kerülni a vérnyomáscsökkentő tabletta…