A pszichológia is foglalkozik a születési sorrenddel, nem véletlenül – nagyon sokat elmond az ember személyiségéről és lehetőségeiről az, hányadik gyermekként érkezik a családba. Természetesen ezek a megállapítások nincsenek kőbe vésve, hiszen mindig az egyéni körülmények teszik fel az i-re a pontot. Mégis, sokszor felfedezni olyan párhuzamokat, amik érdekesek lehetnek a személyiséged fejtegetése során.
🎥 Jobb ember vagy, mint hinnéd, ha ez az 5 dolog jellemző rád
1/4 Elsőszülött
Az elsőszülött gyermekek a legtöbbször született vezetők, és nem igazán szeretik, ha valamiben nincs igazuk. Általában addig mennek, küzdenek, amíg el nem érik a céljaikat, sikerre nem viszik a terveiket, tehát nagyon kitartóak.
Az ide tartozó emberek összeszedettek, precízek, sokszor kifejezetten akkurátusnak tekinthetőek. Időnként átesnek a ló túloldalára, már ami a „megmondást” illeti. Utálják, ha nem az övék az utolsó szó, és nagyon nehezen ismerik el, ha hibáztak. Ilyenkor a környezetük számára idegesítő válhatnak. Nem kötnek egykönnyen kompromisszumot, gyakran makacsul ragaszkodnak a gondolataikhoz, és alkalmanként ezzel kissé szűklátókörűvé válnak.
Nem meglepő módon hajlamosak főnökösködővé, irányítóvá válni – sokan nem tudják véglegesen maguk mögött hagyni, hogy gyermekkorukban is gyakran így kellett viselkedniük a testvérükkel szemben.
Pozitív tulajdonságaik közé sorolható, hogy felelősen döntenek, többnyire jól átgondolják, mit is tesznek, és nem esik nehezükre betartani a szabályokat.
2/4 Középső gyermek
A középső gyermekek nagyon rugalmasak, flexibilisek, jól alkalmazkodnak másokhoz. Ennek egyértelmű magyarázata az, hogy nem csak az idősebb testvér akaratának kellett alkalmanként alávetniük magukat, hanem bizony egy kisebb csemetéhez is muszáj volt alkalmazkodniuk.
Jól és könnyen idomulnak akár az egészen új körülményekhez is, szociális beállítottságúak, könnyen barátkoznak. Békés természetűek és arra törekszenek, hogy a körülöttük levő konfliktusokat is elsimítsák.
Független és önálló személyiségek, de hajlamosak egy kicsit a titkolózásra, rejtőzködésre. Rosszabb napjaikon hajlamosak arra, hogy a környezetüket okolják a velük történt nehézségekért, nem vállalnak olyan könnyen felelősséget a tetteikért. Jó közvetítők és remekül alkudoznak, de a bőkezűségben és az adakozásban is jeleskednek.
Az utolsó gyermek a családban hajlamos az átlagosnál nagyobb kockázatot vállalni, merészebb, ha rizikóról van szó. Nehezen tud otthon megülni, társaságkedvelő és örömmel fedezi fel a világot, ismer meg más embereket. Kreatívan oldja meg a feladatait, olyan munka passzol leginkább a személyiségéhez, amit kötetlen körülmények között végezhet.
Kicsit hajlamos arra, hogy én-központú legyen. Gyakran felelőtlenül dönt, legalábbis nem látja át olyan jól és könnyedén a különféle élethelyzeteket, időnként nehezére esik, hogy több szemszöget is alaposan körbejárjon.
Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – nagyon is versenyképes a különféle területeken, jól alkalmazkodik. A nagyobb családokba utolsóként érkező gyermekeket sokszor kevésbé szigorúan, illetve következetesen nevelik. Ennek eredménye gyakran az, hogy felnőttként ezek a csemeték hajlamosak arra, hogy a környezetüktől várják a megváltást és a megoldást.
