3. Nem fogod elkényeztetni, ha igény szerint eteted
Elevenen él bennem a kép, ahogyan bújom a fórumokat és faggatok minden kisbabás ismerőst arról, hogy „mikor lett már nálatok napirend?”. Rossz volt megélni, hogy az egykori fix és kiszámítható időbeosztásomat fenekestül felrúgta egy csecsemő, aki ráadásul totálisan kiszámíthatatlanul evett. Próbáltam kicsit órához igazítani, de teljesen felesleges volt: egyszer félóránként evett, máskor négyóránként alig akart. Ha véletlenül beállt a rendszer, akkor pedig jött egy növekedési ugrás, és megint borult minden. Úgyhogy ennél a pontnál is feladtam az elveimet és az arra való törekvésemet, hogy kicsit kiszámíthatóbb legyen az életünk.
Az elfogadást illetően ebben az esetben is sokat segített, hogy beleképzeltem magamat a kislányom helyébe. Én sem mindig ugyanakkor eszek, főleg nem ugyanannyit – akkor miért szeretném ezt elvárni egy pár hónapos babától? Ehhez az elvhez azóta is tartom magam, pedig már rég túlvagyunk a hozzátápláláson is.
Az étel nem lehet kényszer, vagy éppen megvonás, mert az garantáltan nem biztosít egészséges hozzáállást a táplálkozáshoz.
Olvass még a témában
És hogy elkényeztettem volna azzal, hogy akkor kapott enni, amikor kért? Semmilyen jelét nem látom.