2. Nem fogod elkényeztetni, ha sokat ringatod
A ringatásban is jeleskedtünk, egészen pontosan egy évig nem aludt el délutánonként máshogy a gyermekem, csak akkor, ha ringattam. A hintájában és a babakocsijában altattam egész nap és hónapokon keresztül még így is csak kétszer 20 percet tudtam kicsikarni belőle. Persze, csak addig aludt, amíg ment a feneke alatt valami, és őszintén aggódtam azért, hogy ennek tényleg lesz hátulütője.
Az én fülemben is elültették a bogarat, hogy elkényeztetem a ringatással és „majd meglátom”, hogy nem fog másként aludni, csak így. Mire komolyan kezdhettem volna aggódni, eljött az első nyaralás ideje, amikor a kislányomnak ott kellett aludni, ahol éppen voltunk – már, ha akart pihenni. Kocsiban, gumimatracon, utazóágyban, ami éppen volt.
Azt nem mondom, hogy mindig könnyen aludt el, azt pedig főleg nem, hogy ugyanolyan kipihenten ébredt, mint amikor tologattam a babakocsiban, de aludt, és ez meggyőzött arról, hogy nincs veszve minden.
Olvass még a témában
Itthon aztán eljött az első alvás ideje és én – ezt a görcsölést is feladva – újra hoztam a babakocsit. Erre ő bevonult a szobájába és bekéredzkedett az ágyába. Nevetve elköszöntem tőle, biztos voltam benne, hogy ez az első nagy poénja irányomba, de az állandó ringatást igénylő kislányom azóta is önállóan, zokszó nélkül alszik délután és este egyaránt.