Volt már, hogy éjszaka órákat töltöttél azzal, hogy rákeress a furcsa tüneteidre, összevetve azokat a legrettegettebb betegségekkel? Hogy a legkisebb pötty, dudor vagy kiütés láttán már biztos voltál benne, hogy valami végzetes dolog történt? Vagy rettegve vártad az orvosi vizsgálatok eredményét, mert tudtad, hogy rossz hír vár rád? Természetes, ha időnként aggódunk az egészségünk miatt. De ha ezek a gondolatok állandósulnak, akkor könnyen lehet, hogy te is ahhoz az 1 milliárd emberhez tartozol, akik egészségszorongást élnek át – akár a saját egészségük, akár egy szeretett személy miatt.
Ha nem kezelik megfelelően, ez az állapot krónikus és rendkívül kimerítő lehet.
Az állandó aggódás – még a biztosítékok és orvosi megerősítések után is -, befolyásolhatja az alvást, a munkát, a kapcsolatokat, és akár depresszióhoz vagy öngyilkossági gondolatokhoz vezethet.
Emellett gyakran vezet felesleges vizsgálatokhoz és beavatkozásokhoz, mert az orvosok megpróbálják megnyugtatni a pácienst – és ezzel akaratlanul is fenntartják a szorongást. Akár enyhe, akár súlyosabb formában jelentkezik, a cél az, hogy megtanuld, hogyan lehet kilépni ebből a körforgásból, és visszanyerni a nyugalmat. Olvass még a témában
Hogyan kezdődik a betegségszorongás?
Vegyünk egy konkrét példát – nevezzük a pácienst Annának. Anna egyik barátját nemrég agydaganattal diagnosztizálták, miután látászavart vett észre az egyik szemében. Anna hamarosan elkezdte ellenőrizni a saját látását: letakarta az egyik szemét, majd a másikat, és észrevette, hogy néha az egyik szemével homályosan lát, vagy elveszíti az egyensúlyát éles kanyarokban. Elkezdett kutakodni a barátja betegségének tüneteiről, hogy ellenőrizze a saját állapotát is.
Ahelyett, hogy megnyugodott volna, Anna azt találta, hogy a látászavar és a szédülés agydaganat tünetei is lehetnek, akárcsak a fejfájás és a koncentrációvesztés, melyek az elmúlt hetekben nála is jelentkeztek. Elkezdett másokkal beszélgetni, akik megnyugtatták, de ő nem tudott lehiggadni. Hogyan lehetne biztos abban, hogy nincs komoly betegsége? Elkezdett azon gondolkodni, hogyan búcsúzzon el a gyerekeitől és a párjától, milyen fájdalmas kezeléseken menne keresztül, és hogy vajon hospice ellátást kapna-e. Sírt, hányingere volt, remegett – a remegés pedig újabb daganatos tünetnek tűnt számára.
Végül Anna elment egy orvosi vizsgálatra. Az orvos felismerte, hogy a tünetei nagy valószínűséggel szorongásból erednek, és látta, hogy nincs szükség vizsgálatra.
Hasonló helyzeteket te is átélhettél. Például lehet, hogy tisztában voltál vele, hogy az aggodalmad eltúlzott, mégsem tudtál végigülni nyugodtan egy filmet, nem a családoddal töltött ünnepre koncentráltál, hanem egy hatalmas negatív spirál mélyére süllyedtél. Nem tudtál szívből örülni egy meglepetésnek, mert az járt a fejedben, hogy biztos komoly bajod van. A keresési előzményeid nagy része az adott betegségről szólt, egész nap szorongtál, olykor hullámokban sokkal erősebben jelentkezett nálad szapora szívverés és hasonló fizikai tünetek. Egyszerre tudtál volna belül felrobbanni az idegességtől, de közben bénítóan bennragadtál ebben az állapotban, amiből látszólag nem volt kiút.
Sokat költöttél különböző vizsgálatokra is – de ezek sem hoztak megnyugvást hosszabb időre. Amint megkaptad a tök jó vérvételi eredményt, vagy a fizikális vizsgálat során a doktornő elmondta, hogy semmi szervi bajod nincs, néhány óra elteltével megint azon kezdtél agyalni, hogy mi van, ha nem jól vizsgáltak meg, valamit kihagytak, stb.
