Majomszeretet
Anyám kiskoromtól kezdve ajnározott, én voltam a mindene. Ez jól hangzik, de valójában toxikus volt. Azt mondogatta, hogy csak mi ketten vagyunk a világban, senki más nem számít, mert mi itt vagyunk egymásnak. Én neki és ő nekem.
Nem csoda, hogy apám nem bírta ezt sokáig és lelépett, de anyám nem bánta, hiszen ott voltam neki én. Ez a beteges majomszeretet nyomasztó és fojtogató volt – pláne amikor elkezdtem nőni, és ő mindenkire elkezdett féltékenykedni, minden nőre, akit kedveltem.
Megsértődött, ha azt mondtam, hogy a tanárnéni kedves, egy lány osztálytársam aranyos, vagy a szomszédnéni sütit adott. Ilyenkor duzzogott, mintha megcsaltam volna, és ki kellett engesztelnem: addig kellett neki mondogatnom, hogy senki mást nem szeretek, csak őt, amíg meg nem enyhült. Olvass még a témában
Hogyan bánsz a magánnyal? Derítsd ki, mit jelent számodra az egyedüllét!
Gyerek képernyőidő? Talán előbb azt kellene megnéznünk, mennyit telefonoznak a szülők
Tényleg az influenszereket utáljuk, vagy csak nem bírjuk elviselni a sikeres nőket?
Nincs bajom a Halloweennel, de az otthonomba nem engedem be – és erre több okom is van
A mai napig hányingerem van, ha erre gondolok – és természetesen a nőkkel való kapcsolatom is teljesen torz a nevelése miatt.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
