Egyedivé tehetjük asztalunkat, terítékünket néhány egyszerű dolog segítségével, ami biztosan megtalálható otthon. Nem kell hozzá más, csak a kirándulás, séta alkalmával összeszedett gally, némi festék, fa ruhacsipesz, filcanyag, ragasztó, és a nagyi régi, foltos csipkéje, amit nem volt szívünk kidobni, de már semmire sem használjuk.
Alapanyag: a természet
Nincs teljesen kiránduló idő, de gallyat bárhol lehet gyűjteni. Akár egy séta alkalmával, akár a kertben vagy utcán. Ha van rajta levél, termés, nézzük meg, hogy mennyire stabil. Érdemes figyelembe venni, hogy kérge mennyire repedezett, mivel a sok helyen sérült gallyat nehezebb egyenletesen befesteni.
Lehet hozzá bármilyen festéket használni, bár a kültéri festékek nehezebben száradnak és nem igazán emberbarát anyagok. Én most akrilt használtam, mert az gyorsabban szárad. A botokat festés előtt mindenképp dörgöljük át ronggyal, a szennyeződések miatt.
A mini családfa
Elkészítése elég egyszerű. A csipesz végét nem csak virággal lehet díszíteni, hanem akár oda is lehet ragasztani egy fényképet, így nem kell az asztal közepére egy hatalmas bokrot tenni, hogy az egész család ráférjen.
A családfának az az előnye is meg van, hogy az ünnepekhez, stílszerűen bármilyen díszítést lehet alkalmazni. Akár úgy is, hogy – mondjuk Karácsonykor – csak pirosra festett gallyat használunk, némi csillámporral és fenyődísszel.
A fekete terítő
Szándékosan fotóztam fekete terítőn a sok tarkaságot. Sokan félnek a fekete dekorációtól, túl gyászosnak tartják. Ám ez nem feltétlenül igaz. Ha a feketét nem arannyal, ezüsttel díszítjük, nem lesz kriptahangulatú a terítés.
Arra is nagyon oda kell figyelni, hogy ha fekete alapra terítünk, a többi szín mindig legyen túlsúlyban, így lekerülhető a nyomasztó érzés, és elegáns hatást is elérhetünk vele. A fekete-fehér teríték nagyon alkalmi, a fekete-tarka teríték egy hangulatvilágítással akár meghitt is lehet.
A nagyi csipkéi
Mivel dekorációról van szó, nem bajlódtam ruhafestékkel. Erre is akrilt használtam. Az akril festéknek meg van az a jó tulajdonsága, hogy minden árnyalatban, a legvadabbakban is kapható, és nem utolsó sorban bármilyen színt ki lehet vele keverni. A festésnél puha, szélesebb, lapos ecsetet használjunk.
A festék felvitele előtt hasznos, ha az akrilt felhígítjuk kicsit vízzel. A csipke nagyon szívja a vizet, és nem mindegy, hogy mennyi festéket használunk. Befőttes üvegben teszteltem az akril festéket, nem oldódik ki, de külön, kézzel kell mosni, ha arra kerül a sor.
Ötletek a csipkéhez
Egy nagyobb csipkét lehet szivárványszínűre is festeni. Ha sötét terítőre kerül, akkor ügyeljünk arra, hogy a csipkét belülről kifelé világosítva fessük be, hogy a szélein a színek ne olvadjanak össze az alapterítő színével.
A csipke festését nagyon tudják élvezni a gyerekek, és javaslom is, hogy ők csinálják, mivel elég maszatos munka. Akinek van rá ideje, a csipke nagyobb lyukaiba belevarrhat csillogó gyöngyöt is, ám ne nagyot, mert billegni fog a gyertya, vagy virágtartó.
Előnye ezeknek a díszítéseknek, hogy olcsók, és a gyerek is meg tudja csinálni, tud segíteni. Hátránya, hogy túl tarka, és talán nem mindenki ízlésvilágába fér bele. Mégis úgy gondolom, hogy egyszer-egyszer érdemes meghökkenteni a családot egy kis extravaganciával.
