Megértettem, hogy mikor (és miért) kezdünk el tévúton járni
Sokszor rajtakapom magam, hogy szülőként én is előre eldöntöm, milyen emlékeket szeretnék adni a lányomnak. Elképzelem, milyen legyen a karácsonyfa, mi kerüljön az asztalra, milyen ajándékok várják majd, és milyen meghitt pillanatokat éljünk át együtt. Csakhogy az emlékek valójában nem feltétlenül ott születnek, ahol számítok rájuk. Sőt, ha visszagondolok a saját gyerekkoromra, éppen azok a pillanatok maradtak meg bennem a legélénkebben, amelyeket senki nem tervezett meg előre és amelyekre senki nem gondolt ilyen formában.
Azt hiszem, felnőttként sokszor összekeverjük a gondoskodást a tökéletességre való törekvéssel.
Azt hisszük, akkor adunk meg mindent a gyerekeinknek, ha minden részletet a helyére teszünk, ha nem marad el egyetlen hagyomány sem, és ha az ünnep minden pillanata olyan, amilyennek a mesében is lenne. Pedig könnyen lehet, hogy éppen ezzel veszítjük szem elől azt, ami igazán számít.
Hiszen egy váratlanul elrontott vacsora, egy elmaradt program vagy egy utolsó pillanatban megváltozó terv önmagában még nem teszi tönkre a karácsonyt. Az viszont sokat számít, hogyan reagálunk ezekre a helyzetekre. Tudunk-e nevetni rajtuk, tudunk-e alkalmazkodni, és képesek vagyunk-e a bosszankodás helyett inkább egymásra és a pillanatra figyelni? Olvass még a témában
Válassz egy őszi tájat, és megmutatjuk, mire lenne most a legnagyobb szüksége a lelkednek
Nem készülök előre mindenre és nem pipálgatom a karácsonyi listát – mégsem félek az ünnepi káosztól
„Azt hittem, megkéri a kezem, de a fa alatt szakított velem” – Karácsonyok, amik máshogy alakultak, mint vártuk
Transzformatív mantrák novemberre: ez a neked szóló megerősítés a Skorpió szezonban
Sokszor éppen az ilyen történetekből születnek a maradandó családi emlékek. Amikor valami nem úgy alakul, ahogyan elterveztük, de végül mégis találunk benne valami szerethetőt, amit még évek múltán is felemlegetünk. Vagy amikor nem a gyönyörűen feldíszített otthon adja az ünnep hangulatát, hanem az a mély és meghatározó érzés, hogy talán ez az utolsó közös karácsonyunk az idős szülőkkel.
A saját gyerekkori emlékeim is arra tanítanak, hogy nem tudhatom előre, mire fog emlékezni a lányom évtizedek múltán. Lehet, hogy a közös fadíszítés lesz számára meghatározó, de az is lehet, hogy egy teljesen jelentéktelennek tűnő pillanatot visz majd magával. Alighanem pont ezért szeretném egyre erősebben elengedni azt a gondolatot, hogy nekem kell előre megteremtenem minden olyan körülményt, amelyből majd szép emlékek születhetnek.
Harminc év múlva valószínűleg ő sem arra fog emlékezni, hogy pontosan milyen volt a karácsonyi menü, vagy milyen dísz lógott a fán – sokkal inkább arra, hogyan tudtunk közösen lazítani és milyen érzés volt együtt otthon lenni.
Következő cikkünk5 szokás, amivel pont a siker előtt szabotálod magadEzt hívják önszabotázsnak, és ritkán néz ki drámainak. Inkább apró szokások sorozata, amiket könnyű észre sem venni. Amint elindul valami jó – egy projekt felfut, egy kapcsolat elmélyül –, egyesek ösztönösen rákapcsolnak, és elkezdenek mindenkinél jobban teljesíteni, mintha folyamatosan bizonyítaniuk kellene, hogy megérdemlik a…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
