Gyakran érzed úgy magadat társaságban, hogy te egy kívülálló vagy, és inkább veszel részt néma megfigyelőként, mint a közösség valódi tagjaként? Ha úgy érzed, te vagy az, aki látja mások nevetését és beszélgetését, de mégsem érzi azt a bensőséges kapcsolatot vagy közösségi vibrálást, amit mások élnek át, nem vagy egyedül. A pszichológusok szerint ez nem pusztán zárkózottság vagy szégyenlősség érzése, hanem mélyebb okok is meghúzódhatnak a háttérben – például a gyermekkori érzelmi elhanyagolás, amely erősen befolyásolja a későbbi társas élményeket.
Mi az az „érzelmi elhanyagolás”?
Az érzelmi elhanyagolásról akkor beszélünk, amikor egy gyermek érzelmi szükségleteire nem vagy alig reagálnak — például amikor a szülei nem figyelnek oda érzéseire, nem adnak visszajelzést vagy nem segítenek nekik feldolgozni az érzelmeiket.
Ilyenkor a gyermek azt a rejtett üzenetet kapja, hogy az érzései nem számítanak.
Ez nem azt jelenti, hogy a gyermek fizikai szükségletei nem voltak kielégítve, sőt, gyakran „minden adott volt” — mégis hiányzott az érzelmi támogatás, a meghallgatás, a belső világ megértése és megerősítése. A fizikai gondoskodás anélkül, hogy valaki valóban jelen lenne érzelmileg, ugyanúgy hatással lehet a kapcsolatok későbbi minőségére. Olvass még a témában
Te is érzed ezt a belső lassulást? Idén ősszel még határozottabb rajzolom a saját határaimat
A kevesebb több: mégsem használ a szépségednek, ha sok fehérjét fogyasztasz?
„Egymás mellett álltunk a 20 éve készült fényképen” – Párok, akik sorsa hamarabb keresztezte egymást, mint hitték
„Ő rákiabál a gyerekre, én nem” – A férjednek joga van másképp bánni a gyerekkel, mint ahogy te neveled őket
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
