Gyakran érzed úgy magadat társaságban, hogy te egy kívülálló vagy, és inkább veszel részt néma megfigyelőként, mint a közösség valódi tagjaként? Ha úgy érzed, te vagy az, aki látja mások nevetését és beszélgetését, de mégsem érzi azt a bensőséges kapcsolatot vagy közösségi vibrálást, amit mások élnek át, nem vagy egyedül. A pszichológusok szerint ez nem pusztán zárkózottság vagy szégyenlősség érzése, hanem mélyebb okok is meghúzódhatnak a háttérben – például a gyermekkori érzelmi elhanyagolás, amely erősen befolyásolja a későbbi társas élményeket.
Mi az az „érzelmi elhanyagolás”?
Az érzelmi elhanyagolásról akkor beszélünk, amikor egy gyermek érzelmi szükségleteire nem vagy alig reagálnak — például amikor a szülei nem figyelnek oda érzéseire, nem adnak visszajelzést vagy nem segítenek nekik feldolgozni az érzelmeiket.
Ilyenkor a gyermek azt a rejtett üzenetet kapja, hogy az érzései nem számítanak. Olvass még a témában
5 isteni francia étel, ami télen különösen jól esik
„A lányom részben apa nélkül nőtt fel” – Vajon hogy fog ez rá hatni?
A kefir tényleg csodaital: a „százévesek italának” is nevezik
„A nők egymással mézesmázosak és csak a másik háta mögött dumálják ki egymást” – A női barátságok 5 sötét tulajdonsága, amiről senki nem beszél
Ez nem azt jelenti, hogy a gyermek fizikai szükségletei nem voltak kielégítve, sőt, gyakran „minden adott volt” — mégis hiányzott az érzelmi támogatás, a meghallgatás, a belső világ megértése és megerősítése. A fizikai gondoskodás anélkül, hogy valaki valóban jelen lenne érzelmileg, ugyanúgy hatással lehet a kapcsolatok későbbi minőségére.
