Bár a szüleink generációjának is lehetnek vitathatatlan érdemei, tény, hogy nem volt olyan mély és hozzáférhető tudásanyaguk például az érzelmi érésről, a gyermekpszichológiáról, de akár az idegrendszeri érésről, visszamaradt csecsemőkori reflexekről és kötődési mintákról, mint azoknak, akik most lesznek szülők.
A fejlődés természetes folyamata, hogy annál a biztonságnál, amit a mi szüleink tudtak megadni nekünk, mi még többet akarunk adni. Ez mozdítja előre a világot. A mostani szülők így nem meglepő módon már több időt és energiát tudnak fordítani a mentális egészségre. Például arra, hogy olyan eszközöket adjanak a gyerekeik kezébe, amely segít nekik megküzdeni a kellemetlen helyzetekkel, a frusztrációval vagy a kudarccal.
Mindez persze nem olyan egyszerű, amikor ezek az eszközök még számunkra sem állnak mindig rendelkezésre, de önfejlesztéssel és tudatossággal sokat tehetünk azért, hogy jobbak legyünk.
Olvass még a témában
Tökéletes ember, és persze tökéletes szülő azonban nincs, vagyis borítékolható, hogy hibázni fogunk ezen az úton. Elfelejtünk valamit, amire a gyerekünk pedig megkért bennünket. Nem figyeltünk rá, miközben beszélt hozzánk. Nem tudtunk olyan higgadtan kezelni egy számára érzelmileg megterhelő helyzetet, mint ahogyan azt szerettük volna. Egy biztos: lesz bőven, amit el fogunk rontani.
