Bár a szüleink generációjának is lehetnek vitathatatlan érdemei, tény, hogy nem volt olyan mély és hozzáférhető tudásanyaguk például az érzelmi érésről, a gyermekpszichológiáról, de akár az idegrendszeri érésről, visszamaradt csecsemőkori reflexekről és kötődési mintákról, mint azoknak, akik most lesznek szülők.
A fejlődés természetes folyamata, hogy annál a biztonságnál, amit a mi szüleink tudtak megadni nekünk, mi még többet akarunk adni. Ez mozdítja előre a világot. A mostani szülők így nem meglepő módon már több időt és energiát tudnak fordítani a mentális egészségre. Például arra, hogy olyan eszközöket adjanak a gyerekeik kezébe, amely segít nekik megküzdeni a kellemetlen helyzetekkel, a frusztrációval vagy a kudarccal.
Mindez persze nem olyan egyszerű, amikor ezek az eszközök még számunkra sem állnak mindig rendelkezésre, de önfejlesztéssel és tudatossággal sokat tehetünk azért, hogy jobbak legyünk.
Tökéletes ember, és persze tökéletes szülő azonban nincs, vagyis borítékolható, hogy hibázni fogunk ezen az úton. Elfelejtünk valamit, amire a gyerekünk pedig megkért bennünket. Nem figyeltünk rá, miközben beszélt hozzánk. Nem tudtunk olyan higgadtan kezelni egy számára érzelmileg megterhelő helyzetet, mint ahogyan azt szerettük volna. Egy biztos: lesz bőven, amit el fogunk rontani. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
