„Nincsenek csak a magyarokra jellemző lelki betegségek, nálunk is, mint bárhol máshol a világban, előfordul depresszió, szorongás, magatartászavarok, alkalmazkodási zavarok, szerfüggőség, skizofrénia, bipoláris zavarok, és a lelki zavarok egyéb fajtái” – tudtuk meg Dr. Lőrintz Zsuzsától, az Egyensúlyunkért Alapítvány kuratóriumi elnökétől. „Lelki betegségnek azokat a külső vagy belső okok hatására létrejövő zavarokat nevezzük, amelyek tartósan és nagymértékben akadályozzák az egyént életének vitelében, alkalmazkodásában, kapcsolataiban. Sokszor testi tünetek képében jelentkeznek, amely megnehezíti felismerésüket, és erősen igénybe veszi az egészségügyi ellátó rendszert.”
A szakember véleménye szerint, ha megtaláljuk azokat az örömöket a környezetünkben és önmagunkban, amelyek nem feltétlenül az anyagi jólét függvényei – például a személyes kapcsolatokban, a nevetésben, az érintésben, az ellazulásra való törekvésben és képességben, az aktivitásban, és mások önzetlen segítésében –, akkor védettebbek lehetünk ezekkel a problémákkal szemben.
„A környezetünkben úgy vehetjük észre valakin, hogy esetleg lelki betegsége lehet, ha nem úgy viselkedik, mint eddig: befelé forduló, szomorú vagy ingerült lesz, elutasítóvá válik, vagy egyéb, nem megszokott állapot jellemzi. Ilyenkor érdemes erről kérdezni, hiszen többnyire el szokták mondani, mi az, ami a lelküket nyomja” – mondja Dr. Lőrintz Zsuzsa.
