A múlt század közepén egy Stoeckel nevű orvos volt az, aki először felvetette, hogy az ikerterhességek gyakoribbak lehetnek, mint az ikerszülések. Az orvosi technika azonban ezt a feltevést a negyvenes években még nem tudta egyértelműen igazolni, négy évtizednek kellett eltelnie, hogy ultrahang-vizsgálattal kimutathatóvá váljon Stoeckel elmélete. Ma már köztudott, hogy számos ikerterhesség során az egyik embrió vagy magzat elhal, majd felszívódik, sokszor anélkül, hogy erre testi tünetekből következtetni lehetne.
Jellemző, hogy az állításon megjelenő iker vagy ikrek jelenléte már az előtt érezhető, hogy valaki beállna őt megtestesíteni. A csoport tagjai egy üres hely felé fordítják a tekintetüket vagy a földet nézik. S amikor „megjelenik” az ikertestvér, egyesek sírni kezdenek, mások játékos, gyermeki nevetésbe fognak. Farkas Szilvia szerint van egy tipikus „ikres ülés”, ilyenkor az állításban az ikertestvéreket megszemélyesítők lába spontán módon, szemből összekulcsolódik. Gyakran itt jelenik meg az „aha-élmény”.
A tapasztalatok szerint legtöbbször a családállítás során kiderül, hogy az elvesztett iker megbékélt a sorsával, a kialakult helyzet csak az élőben okoz negatív érzéseket. Ilyen a bűntudat, a magányosság, a túlzott ragaszkodás vagy épp a szoros kapcsolatoktól vagy a veszteségtől való félelem. Az állítást során előfordulhat, hogy az élő testvér az elhunyt iker után vágyik, de a folyamat utána átfordul „életvágyba”, elengedésbe.
Van, hogy az elment testvér mondja ki az élőnek, hogy neked az élők közt kell maradnod, menj, kezdj valami szépet és jót az életeddel.
Előfordul, hogy egy plüss állat vagy bármilyen más tárgy lesz egy ideig az, ami a testvért pótolja, ha az elengedés nem történik meg azonnal. A leggyakoribb, hogy amint tudatossá válik az állítást kérő számára, mi okozhatja a benne rejlő negatív érzéseket, elindul az öngyógyító folyamat. A korábbi megmagyarázhatatlan, szorongató, elnyomó érzés átalakul egyfajta pozitív, támogató erővé. A lélek szintjén összetalálkozik a két ember és ezáltal a hiányérzet megszűnik. Betöltődik, hogy akit mindig is kerestél, már ott van a szívedben – összegezte a tapasztalatokat Farkas Szilvia.