A közösségi oldal manapság menthetetlenül az életünk részét képezi. Míg egyeseknek sikerül megtalálni az arany középutat, addig mások túlzásba viszik a használatát, amivel nem csupán rossz képet festenek magukról, sajnálatos módon sokszor nevetségessé is válnak – főleg az érzelmileg kiszolgáltatott helyzetekben.
„Minden férfi egyforma”
Abszolút normális, hogy most ezt gondolod, és jó eséllyel a hasonló cipőben járó, szingli barátnőid meg is erősítik az álláspontodat.
Azonban nem szerencsés, ha mindez egy üzenőfali beszélgetésben, virtuális hátsimogatás mellett zajlik, mert annak nyoma marad.
Míg az otthon, négy fal között eltöltött, „klasszikus” barátnői csevejnek semmilyen más fültanúja nincs, addig a közösségi oldalon lefolytatott beszélgetést akár mikrofon mögött, a főtéren is lebonyolíthatnátok.
A legtöbb embernek rosszul esik a pletyka, főleg akkor, ha éppen mélyponton van, de sokan bele sem gondolnak, hogy a mendemondáknak éppen saját maguk adnak szárnyakat.
Te ne kövesd el ezt a hibát, ne kürtöld azonnal világgá, hogy utálod, mert később könnyen megváltozhat a véleményed.
„Majd én megmutatom”
A második gyakori probléma a nyilvános sértegetés, önsajnálat után a túlzásba vitt bulizás, amit friss szakítás után mindenképpen ildomos a lakhelytől távol lebonyolítani.
Ilyenkor sajnos a hölgyek többsége hajlamos arra, hogy olyan fotókat posztoljon, amivel nem vet éppen túl jó fényt magára, sem a nőiesség, sem a büszkeség terén.
Sok mindenkinek szüksége van arra, hogy szakítás után kieressze a fáradt gőzt, amivel abszolút nincs is semmi gond, bár nem feltétlenül az egyéjszakás kalandok hordozzák a megoldást.
Az viszont éppenséggel rendkívül negatív fényben tüntet fel az összes ismerősöd előtt, ha kompromittáló bejegyzésekkel, képekkel hívod fel a tevékenységedre a figyelmet.
Emellett sajnos nem feltétlenül éred el a várt hatást az exednél sem…
„Jól vagyok és bölcs is lettem”
Nem mindenki egyforma, vannak, akik az őrült szórakozás helyett önsegítő könyvek, idézetek után nyúlnak, majd azokat sorra meg is osztják ismerőseikkel.
Az, hogy te mi módon teszed túl magadat a szakításon, csak és kizárólag rád tartozik, legfeljebb az éppen hasonló cipőben járó ismerőseid díjazzák majd a tanulságos szlogeneket.
Tegyél egy próbát: lapozz vissza néhány évet, nézd meg, miket osztottál meg akkoriban! Jó eséllyel magadra sem ismersz, aminek az lehet az oka, hogy már rég elfelejtetted az évekkel ezelőtti lelkiállapotodat.
Az ismerőseid azonban nem feltétlenül látnak át ily módon a szitán, ők csak a hangulatingadozásaidat, kirohanásaidat figyelik, mert sajnos online jellemzően a rossz dolgokra kapják fel a fejüket.
„Megbántom, majd elnézést kérek”
A szakítás utáni állapot a legtöbb esetben kiválóan emlékeztet egy hullámvasútra.
Egyszer fenn vagyunk, úgy érezzük, minden rendben, a szingliségre, szabadságra vágytunk, majd elönt minket a szomorúság és a fájdalom, persze a gyűlölettel karöltve.
A gond nem ezzel van, hanem azzal, ha mindez nyilvános posztokban, és/vagy privát üzenetekben is rögzítjük.
A sértődött megjegyzések, bántó levelek tiltást, törlést vonnak maguk után, amik azonban még elkeseredettebb lépésekre sarkallhatnak, ha felidegesíted rajtuk magadat.
Amikor lehiggadsz, jellemző módon következik a bocsánatkérés, ám ezt elsőre sem feltétlenül fogadják majd el, nemhogy másodszorra.
Ráadásul kell annál kínosabb, mint az extől elnézést kérni?
„Ott szúrok ki vele, ahol tudok”
Teljesen mindegy, mit történt, nincs értelme lealacsonyodni arra a szintre, amivel elbántak veled.
Ez nem a másikat minősíti, hanem téged, úgyhogy sokkal jobban jössz ki az egészből, ha emelt fővel viseled az eseményeket.
Teljes valójában remélhetőleg utoljára általános iskolában találkoztál azokkal a gyermeteg húzásokkal, amik most esetleg megfordulhatnak a fejedben.
Hamis pletykákat generálni, kapcsolatot színlelni valaki mással, álnéven leveleket írogatni nem csupán gyermeteg, hanem egy idő után nagyon megalázó is.
Remélhetőleg nem olyasvalakivel voltál együtt, akinek semmi ész nem jutott, így biztos lehetsz benne, hogy a szakítás után hirtelen felbukkanó, vádaskodó személyben rád fognak ismerni.
Egyszerűbb és gyorsabb a szakítás, ha semmilyen formában nem próbálsz bosszút állni.
„Letiltom, letörlöm, bejelölöm”
A változatos hangulatú bejegyzéseken, megosztásokon felül egyvalamivel tudod tökéletesen közvetíteni a zavarodottságodat, mégpedig a törléssel, tiltással, majd az újbóli bejelöléssel.
Az sem segít, ha letörlöd magad a közösségi oldalról, mert ha túlságosan kíváncsi vagy, valakinek az adatlapjáról így is, úgyis meg tudod nézni az exed ténykedéseit.
Attól, hogy nem tartozik az ismerőseid közé, még nem szűnik meg létezni a világban.
Amennyiben hajlamos vagy ilyen játékokat űzni, inkább az internettől tiltsd el magadat néhány napra, semmi sem fog történni, ha nem lépsz be a közösségi oldalra.
Ehhez nem kell törölnöd a profilodat, vagy őt, csupán kikapcsolva kell hagynod a gépedet, márpedig a nagy nyilvánosság számára annak semmi nyoma, hogy te milyen sűrűn böngészel.
