Kényszerű megújulás
A fejlődés ritkán egyenes, felfelé ívelő vonal. Sokkal inkább egy hullámzó folyamat, ahol a türelem a legfontosabb szövetségesünk, különösen akkor, ha valamilyen külső hatás tör meg minket. Emlékszem, mekkora gombóc volt a torkomban, amikor egy különösen kemény fagy után szinte tövig vissza kellett vágnom a kedvenc fügefámat. Úgy tűnt, minden addigi erőfeszítésem (erőfeszítésünk) kárba veszett, a fa pedig természetesen egyetlen szem gyümölcsöt sem hozott abban az évben.
De figyelni kezdtem a stratégiáját: ahelyett, hogy a maradék energiáját gyenge, életképtelen gyümölcsökre pazarolta volna, inkább a felszín alatt gyűjtött erőt, hogy később minden eddiginél vaskosabb ágakat neveljen.
Ez a mélyről jövő megújulás rávilágított arra, mennyire fontos lenne tisztelni a saját „nullpontjainkat” is.
Vannak időszakok, amikor az élet drasztikus visszavágást követel – legyen az karrierváltás, egy nehéz szakítás vagy az érzelmi kimerülés. Valójában, amikor megállásra kényszerítenek minket a körülmények, akkor nem kudarcot vallunk, hanem a túléléshez szükséges vázat építjük újjá, ami elbírja majd a következő szezon bőségét. Olvass még a témában
Nincs bajom a Halloweennel, de az otthonomba nem engedem be – és erre több okom is van
A Bakony közepén élek, mégis egy fővárosi mutatta meg, mit nem veszek észre – az első erdőfürdőm tapasztalatai
Amikor apuka megijed a felelősségtől: történetek, amikor az apa pár hónapos baba mellől lépett le
„Úgy viselkedett, mintha a szolgái lettünk volna” – Idegenvezetők mesélnek a legpofátlanabb turistákról
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
