A kettő néha együtt jár, de nem mindig
Ma már úgy gondolom, hogy vannak helyzetek, amikor nem szeretnék megbocsátani.
Nem azért, mert bosszút akarok, vagy mert gyűlöletet akarok táplálni. Hanem mert úgy érzem, hogy a haragom jogos. Vannak esetek, amelyek kapcsán úgy érzem, a megbocsátással elárulnám a régi énemet, akit fájdalom ért.
Nem hiszem, hogy minden sebet ugyanazzal a mondattal kellene begyógyítani. Van, amikor az igazság az, hogy valaki tényleg rosszul bánt velünk, és nem akarjuk feloldozni ez alól. Olvass még a témában
Kapcsolatok rajzolása – Hogyan érdemes lezárni?
„Sok férfi az öngyilkosság szélén áll, a társadalom meg kineveti” – férfiak randigurujaként ezt a 7 dolgot üzenem a nőknek
Miért nem veszik komolyan a nők panaszait az orvosok?
„Soha nem merem kezdeményezni a szexet” – Miért vagy szégyellős a hálószobában?
És szerintem ez is rendben van.
Ami viszont már nincs rendben, az az, ha beleragadunk ebbe a haragba. Mert akkor végül nem az fogja a legtöbb kárt okozni, aki megbántott bennünket – hanem maga a seb.
Ha éveken keresztül újra és újra ugyanazokat a jeleneteket játsszuk le a fejünkben, ha minden nap ugyanazt a dühöt éljük át, akkor tulajdonképpen továbbra is átengedjük az életünk egy részét annak az embernek, aki már egyszer elvett tőlünk valami fontosat.
Lehet, hogy jogos volt a fájdalmam, jogos volt a haragom, de már szeretném, ha ez nem foglalna el több helyet az életemben.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
