Van egy furcsa jelenség, amire sokan felfigyelnek, de ritkán beszélnek róla. Álmodsz valamiről, ami a való életben rémisztő lenne. Ilyen például, hogy zuhansz, elveszítesz valakit, nyilvánosan kudarc ér, szembenézel valamivel, amitől éber állapotban kifejezetten menekülnél. És mégis, ébredés után nem rettegés marad benned, hanem valami egészen más. Szinte élvezted. Miért? A válasz az alvó agy működésében rejlik, és izgalmasabb, mint gondolnád.
Az agy, amely próbafutást tart
Antti Revonsuo finn idegtudós az 1990-es évek végén dolgozta ki a fenyegetés szimulációs elméletet, amely ma az álomkutatás egyik legtámogatottabb iránya. Az elmélet lényege: az álmodás evolúciós szempontból nem véletlenszerű agyi aktivitás, hanem egy funkció. Az agy az álmok során szimulációkat futtat fenyegető helyzetekről, hogy felkészítsen minket ezek kezelésére.
Ez azt jelenti, hogy amikor arról álmodsz, hogy valaki üldöz, hogy leesik valami, hogy elveszíted az irányítást, az agyad nem rémít, hanem edz.
Biztonságos körülmények között, ahol a fenyegetés nem valós, gyakoroltatja veled az érzelmek kezelését, a reakciókat, a menekülési stratégiákat. A félelem átélése álomban tehát hasznos, akinek van tapasztalata egy helyzetre, még ha álomban szerzett tapasztalata is, az éber állapotban jobban kezeli a tényleges fenyegetést. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
