Csak saját magadra nem jut időd
Az előző pontból máris adódik, hogy ha mindig másokon segítesz, mások életét helyezed előtérbe, akkor bizony magadra fog a legkevesebb időd jutni. Ez éppúgy jellemző lehet a magánéletedre, mint a munkádra. Minden bizonnyal imádnak a főnökeid, mert nagyon jól kezeled az embereket és a konfliktusokat egyaránt, miközben úgy tűnik, a végtelenségig terhelhető vagy. Gyakorlatilag csak akkor tudsz nemet mondani egy feladatra, ha az érzelmileg nem fér bele az életedbe, pl. megsértenél vele valaki mást. A kollégáid is szeretnek, mert gond nélkül átvállalsz tőlük néhány teendőt és rugalmasan állsz hozzájuk akkor, ha pl. helyettesítésre kérnek meg.
Ugyanez igaz a párkapcsolatodra is: a szerelmed sokszor úgy érezheti magát, mint egy gyerek, legalábbis úgy babusgatod, és annyira próbálsz minden terhet levenni a vállairól, amennyire csak lehetséges. Nem számít, hogy te hullafáradt vagy, amíg szeretetet kapsz tőle, addig az éjszaka közepén is hajlandó vagy palacsintát sütni. Pláne, ha valamiért rossz kedve van, vagy nehéz napjai vannak, minden erőddel arra törekszel, hogy könnyíts a terhein. Ez természetesen nagyon sokat tehet a kapcsolatotokhoz, feltéve, hogy átmeneti időszakról beszélünk, de sajnos esetedben nem erről van szó.
