Arról egy korábbi cikkünkben már olvashattál, milyen jellemzői vannak az empatáknak, azaz azoknak az embereknek, akik kiemelkedően magas érzelmi intelligenciával rendelkeznek. Már ebben a cikkben is kitértünk arra, hogy a túlzott empátiának bizony nem csak előnyei, komoly hátrányai is lehetnek. Ideje tehát megnézni, milyen színtereken és miért lehet problémás, ha te is ide sorolhatod magadat…
Mágnesként vonzod a problémás embereket
Akár szerelemről, akár családról, barátokról van szó, gyakran úgy érezheted, hogy szinte mágnesként vonzod a problémás embereket. Mintha direkt téged találna meg mindenki, akinek nehéz sorsa volt, vagy éppen most küzd olyan élethelyzettel, amit egyedül képtelen megoldani. Valahogy sosem gördülékenyek a kapcsolataid, rendre ki kell húznod a csávából a családtagjaidat, és jellemző módon az összes ismerősöd a te segítségedet kéri, ha válságba került az élete.
Ez nem azért van, mert mindenkinek annyira rossz lenne az élete, hanem azért, mert az emberek érzik rajtad, hogy támaszkodhatnak rád.
Szavak nélkül is tudják, hogy megérted őket, ami részben nagyon jó, de ezzel sajnos akaratlanul is rád teszik a saját terheiket. Te pedig gyakran úgy érzed, kötelességed segíteni és mindenkit megmenteni, ezért – mintha nem lenne elég az egyébként is rád háruló teher – gyakran eleve problémás embereket engedsz be az életedbe. Sokszor pusztán azért, mert tudat alatt is ennyire önzetlen vagy.
Kép forrása: AlexLipa/Depositphotos.com
Csak saját magadra nem jut időd
Az előző pontból máris adódik, hogy ha mindig másokon segítesz, mások életét helyezed előtérbe, akkor bizony magadra fog a legkevesebb időd jutni. Ez éppúgy jellemző lehet a magánéletedre, mint a munkádra. Minden bizonnyal imádnak a főnökeid, mert nagyon jól kezeled az embereket és a konfliktusokat egyaránt, miközben úgy tűnik, a végtelenségig terhelhető vagy. Gyakorlatilag csak akkor tudsz nemet mondani egy feladatra, ha az érzelmileg nem fér bele az életedbe, pl. megsértenél vele valaki mást. A kollégáid is szeretnek, mert gond nélkül átvállalsz tőlük néhány teendőt és rugalmasan állsz hozzájuk akkor, ha pl. helyettesítésre kérnek meg.
Ugyanez igaz a párkapcsolatodra is: a szerelmed sokszor úgy érezheti magát, mint egy gyerek, legalábbis úgy babusgatod, és annyira próbálsz minden terhet levenni a vállairól, amennyire csak lehetséges. Nem számít, hogy te hullafáradt vagy, amíg szeretetet kapsz tőle, addig az éjszaka közepén is hajlandó vagy palacsintát sütni. Pláne, ha valamiért rossz kedve van, vagy nehéz napjai vannak, minden erőddel arra törekszel, hogy könnyíts a terhein. Ez természetesen nagyon sokat tehet a kapcsolatotokhoz, feltéve, hogy átmeneti időszakról beszélünk, de sajnos esetedben nem erről van szó.
Egyértelműen túlérzékeny vagy
Hogyan gátolja még az empatikus személyiség a boldogságot? Főként a túlérzékenységgel. Ez részben nagyon szép dolog, csodás gesztus, hogy ebben a rideg és közönyös világban is vannak még olyan emberek, akik együttérzőek és törődőek. Nem is akarunk rábeszélni arra, hogy ezen változtass!
Csakhogy a túlérzékenység azt feltételezi, hogy könnyen a szívedre veszel mindent, sokszor megsértődsz, megbántódsz és rendszerint még ezért is inkább magadat okolod.
Mindenben meglátod a szépet és a jót, ami ugyancsak dicséretes, de ezzel együtt erősen érzékeled a rosszat is. Amikor végre eljutnál oda, hogy tényleg felhőtlenül boldog lehess, rendszerint negatív gondolatok tolakodnak az elmédbe. Hogyan is dőlhetnél kényelmesen hátra? Hiszen annyi szörnyűség van a világban… Vajon hol tudnál még segíteni? Kinek adakozz? Hol önkénteskedj? Vajon elég jót tettél az elmúlt napokban? Eleget segítettél? Jellemző módon ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejedben, és gyakran érzel bűntudatot is, pusztán azért, mert a világ szörnyűségekkel teli, és te mégis mosolyogni, örülni „merészelsz”.