Titokzatos robotkacsa?! Az 1960-as években, egy tengeralattjáró legénysége jelentette először, hogy a víz alatt különös hangokat hallottak. A zajt úgy írták le, mintha egy furcsa, robotszerű kacsa hápogna ritmusosan, azt azonban nem tudták megállapítani, honnan érkezik a hang.
A legénység leírása szuggesztívnek bizonyult, a különös hangot, amit azóta többen is észleltek, azóta csak rejtélyes kacsának, vagy tengeri hápogásnak nevezték, és bár sokan hallották, arról mindenki csak találgatott, honnan érkezhet a hang.
Voltak, akik úgy vélték, hogy egy másik tengeralattjáró adja ki, mások szerint valamilyen óceáni természeti jelenség következtében alakult ki, de olyanok is akadtak, akik azt állították, hogy a hangot halak adják ki magukból – mostanra azonban kiderült, mindannyian tévedtek.
A rejtély megoldódni látszik
2013 februárjában egy nemzetközi kutatócsoport akusztikus jeladókat telepített két antarktiszi csukabálnára. Ezek voltak az első jeladók, amelyeket sikeresen telepíteni tudtak ennek a fajnak az egyedeire. A jeladók rögzítették a bálnák hangját, és a felvételeken szerepelt a furcsa, kacsahápogáshoz hasonlító hang is. A felvételek elemzése során ez vezette Denise Risch-t az Északkeleti Halászati Tudományos Központhoz (Northeast Fisheries Science Center – NEFSC).
Az elemzések során kiderült, hogy a rejtélyes kacsahang, amit a hatvanas évek óta nem sikerült beazonosítani, a csukabálnáktól származik. Ugyan ezekről az állatokról mindeddig nem sokat sikerült megtudnunk, a tudósok azt remélik, hogy ezek a felvételek most megváltoztathatják ezt a helyzetet. A hangokat elsősorban az ausztrál tél idején, az óceán déli részén, az Antarktika körül és Ausztrália nyugati partjainál rögzítették.
Hallgasd meg a rejtélyes hangot itt:
Többet tudunk a bálnákról A kutatók szerint a rejtélyhez az is hozzájárult, hogy eddig senki nem tudta, hogy a csukabálnák ebben az időszakban ezeken a területeken tartózkodnak – és mivel nem tudták, hogy ott vannak, senki nem is gyanakodott rájuk, amikor a hangok forrását keresték.
A rögzített hangok, amelyekről most már tudják, hogy a csukabálnákhoz tartoznak, azt is elárulják a kutatóknak, hogy a faj egyes példányai akár egész évben is a jéggel borított Antarktika vizei alatt maradnak, míg más példányok szezonálisan vándorolnak, és bizonyos időszakokban alacsonyabb földrajzi szélességi fokok mentén tartózkodnak.
Így csinálták
Az adóvevőket a kutatók egy csónakból helyezték az állatokra. A szénszálas rúdban tárolt szerkezet a hangok mellett a tengervíz hőmérsékletét és nyomását is rögzíti, az adatokat pedig továbbküldi a kutatóknak.
A nappali órákban az állat
okat a csónakkal is nyomon követték, így azonosítani tudták a csoport összetételét. Abban az időszakban, amikor a hápogás szerű hangot rögzítették, más állatfajt nem észleltek a környéken, ami szintén azt erősíti meg, hogy a különös zaj a csukabálnáktól származik.