Amikor nem tudjuk, kire és miért haragszunk
Ez az állapot az, amikor úgy érezzük, hogy az egész világ összefogott ellenünk, és nem konkrét személy iránt, cselekvés iránt érezzük a haragot – ekkor már önálló életre kelt az érzés.
Akár kutathatunk is az iránt, hogy kire haragszunk, ám nagy valószínűséggel meglepetés fog minket érni: saját magunkra haragszunk. Azért, mert naivak voltunk, és engedtük magunkat átverni, megsérteni, nem voltunk elég felkészültek.
A megbocsátás egyik legnehezebb fajtája az, amikor saját magunknak kell megbocsátanunk. Ez a harag legveszélyesebb formája, mert többnyire önpusztítással, önpusztító életmóddal igyekszünk „feldolgozni” a helyzetet, leginkább tudattalanul. Ilyenkor érdemes pszichológus(!) segítségét kérni. Olvass még a témában
Az embernek, ha produktív, összeszedett, boldog életet akar élni, meg kell tanulnia megbocsátani, meg kell tanulnia feltétel nélkül szeretni. Ám ez nem elég, hiszen ezt rutinná, életmóddá kell, hogy tenni.
Az embert napi szinten érik sérelmek, ezért szükségszerű a megbocsátás rutinja, amit, mint mindent, gyakorolni kell.
