Nagyon kevés kapcsolat megy zökkenőmentesen az elejétől fogva – mindig vannak kisebb-nagyobb veszekedések, sőt, nem ritka a szakítás sem, amit végül édes békülés és hosszantartó harmónia követ. De miért van az, hogy gyakran olyan sok időt kell áldoznunk rá, hogy egymásra hangolódjunk a másikkal? Miért ismerjük ki nehezen leendő partnerünket és főleg miért hátrálnak ki a férfiak a kapcsolatból akkor, ha úgy tűnik, minden jól működik?
Gondold át, mennyire sietsz!
Amikor elborítanak minket az érzelmek, hajlamosak vagyunk türelmetlenné válni, és észrevétlenül is gyorsítani próbáljuk az eseményeket. Ettől szinte mindenki bepánikol, egy döntéseiben kevésbé magabiztos férfi főleg.
Mielőtt bármit is teszel a kapcsolatotok érdekében, legyél őszinte magaddal és gondold át: nem sietteted túlságosan?
Ha úgy gondolod, gyors volt a tempó, sértődés nélkül vegyél vissza, mert ez könnyen megmentheti a kapcsolatotokat. Ezzel az egyszerű lépéssel időt adsz a partnerednek, aki így rájöhet, mennyire fontos vagy neki, hiszen lesz rá módja, hogy megértse az érzéseit.
Húzd meg, ereszd el – de okosan!
Az antropológus szerint azok a férfiak hajlamosak a visszakozásra, akikben túl sok ösztrogén termelődik. Bizonyos szintig ez a hormon nagyon sokat segít a kapcsolatokat illetően, ugyanis ezek a férfiak könnyebben megnyugtatják a nőket, megértőbbek, kedvesebbek, ellenben kevésbé határozottak – nem csak másokkal, saját magukkal szemben is.
Biológiai szinten a túl sok ösztrogén stresszt okoz a férfiakban és csökkenti a tesztoszteron szintjét.Emiatt segíthet az, ha kicsit másként viszonyulsz hozzá: több teret engedsz neki, hagyod, hogy „férfias dolgokat” csináljon, megengeded, hogy visszataláljon önmagához ahelyett, hogy erőltetni próbálnád a kapcsolatotokat.
Eközben tudatosítsd benne, hogy te akarod őt, mert csak így lesz elég önbizalma ahhoz, hogy visszatérjen hozzád. Ez nem azt jelenti, hogy úgy viselkedhet, mintha teljesen egyedülálló lenne, hanem azt, hogy kap egy kis időt, hogy megtalálja önmagát.
Bátorítsd, hogy legyen társadalmi élete!
A férfiak gyakori aggodalma, hogy a párkapcsolattal párhuzamosan búcsúzhatnak a társadalmi életüktől, és ennek sajnos gyakran van alapja. Sok nő (is) hajlamos arra, hogy kisajátítsa a partnerét, akinek így nem csak a szingli létről, hanem a komplett életmódjáról kell lemondania – csoda, hogy még szerelmesen is visszakoznak?
Ha a partnered érzi, hogy melletted is önálló felnőtt lehet, és nem akarsz uralkodni felette, akkor sokkal szívesebben akar majd veled lenni, mint egyébként.
Bátorítsd, hogy találkozzon a barátaival, továbbra is hódoljon a hobbijának, ne adja fel teljesen az eddigi életét! (És ez idő alatt tényleg szavazd meg neki a bizalmat, tehát ne bombázd félóránként üzenetekkel…)