Emberekre jellemző tulajdonság, hogy mindig akkor kezdünk el értékelni dolgokat, amikor veszni látszik. Addig mindent természetesnek, magától értetődőnek veszünk és a mindennapok körforgása eltereli a figyelmünket az igazán fontos dolgokról.
Hétköznapok viharában
Idézd fel, átlagosan hogyan telik egy heted? Reggel felkelsz, kikászálódsz az ágyból és az életmentő kávédért sietsz. Összekészülsz, elmész munkába, ahol vannak jobb és rosszabb napjaid, hazamész, főzöl, összebújva néztek egy filmet a pároddal, aztán ágyba dőltök. Valami hasonló? Néha csak pörgetjük egymás után a napokat és pénteken döbbenten állapítjuk meg, hogy egy újabb hét eltelt.
Az emberek többsége csak a hétvégét várja és a hétköznapokra egyfajta büntetésként tekint. A hétvége, viszont a megváltásé, ezért akár az is megtörténhet, hogy lesz két tökéletes nap a hétből, amikor végre minden jól zajlik. Azonban ez igencsak úgy hangzik, mintha a hétköznapokat kidobhatnánk a kukába. Merthogy általában mindenki gyűlöli a hétfőket, pláne, ha még dugóba kerül és esik az eső is.
Az emberek többsége csak a hétvégét várja és a hétköznapokra egyfajta büntetésként tekint. A hétvége, viszont a megváltásé, ezért akár az is megtörténhet, hogy lesz két tökéletes nap a hétből, amikor végre minden jól zajlik. Azonban ez igencsak úgy hangzik, mintha a hétköznapokat kidobhatnánk a kukába. Merthogy általában mindenki gyűlöli a hétfőket, pláne, ha még dugóba kerül és esik az eső is.