Volt idő, amikor a nyaralás számomra egy gondosan felépített projekt volt. Listákkal, időpontokkal, „hátha belefér még” tervekkel. Indulás előtt azon aggódtam, vajon mindent bepakoltam-e, pontosan mikorra érünk majd a szállásra, és hogy sikerül-e minden egyes kinézett látnivalót belepréselni az időbe. Azt hittem, minél alaposabb vagyok, annál jobb lesz az élmény.
A valóság azonban egészen más volt. Mire elindultunk, sokszor már kimerült voltam. A „tökéletes nyaralás” hajszolása nemhogy nem tett boldoggá, hanem észrevétlenül elvette a spontán öröm lehetőségét.
A felismerés: a tökéletesség illúzió
Az elmúlt években lassan, de határozottan változott a szemléletem. Rájöttem, hogy ha minden pillanatot kontrollálni akarok, akkor épp azt veszítem el, amiért elindulok: a szabadságot. Olvass még a témában
A szorongásod talán nem az ellenséged: a családállítás meglepő magyarázata
Elegünk lesz valaha az AI-hazugságokból? Vagy már soha nem lesz zavaró, hogy nincs a tartalom mögött emberi jelenlét?
„Mit tegyek, ha pasik nélkül boldogabb vagyok…?” Negyven felett sok nő jár ebben a cipőben
Ezt teszem, ha nyilvános helyen hisztiző gyereket látok – és neked is ezt kellene
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
