Ma már nem az a célom, hogy minden a terv szerint alakuljon – mert őszintén, ez szinte soha nem történik meg. Inkább arra figyelek, hogy hogyan érzem magam közben. Hogy tudok-e jelen lenni, megállni, örülni annak, ami abban a pillanatban megadatott.
Sosem gondoltam például, hogy a 30-as éveim előtt már az is boldoggá tesz majd, hogy egy kiránduláson végre nem fáj a bokám vagy a vállam. Az élet azonban így hozta, és hálás vagyok azért, hogy ma már annak is érzem a hatalmas értékét, amit korábban természetesnek vettem.

A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.






