Gyakran találkozom azzal a társadalmi vélekedéssel, hogy a családi boldogság receptje a „minimum két gyerek” modellnél kezdődik.
Pedig a valódi harmónia – az én meglátásom alapján – nem a létszámon múlik, hanem azon a belső békén és jelenléten, amit szülőként nyújtani tudunk.
Amikor a külvilág diktálja az ütemet
Ahogy a kislányom cseperedett, és (már jó pár éve) elhagyta a babakort, gyakran megkaptam a környezetemtől azokat a félmondatokat, amelyek szerint már „igazán időszerű lenne” a kistesó. Biztosan te is ismered a klasszikus érveket: kell mellé egy játszótárs, egy szülő nem tud úgy játszani vele és így tovább. „Egy gyerek nem gyerek”, hallottam ezerszer, mintha az anyaságom értéke a darabszámtól függene. Olvass még a témában
Chatelés, mint második műszak – miért kell mindenre rögtön válaszolnom?
Rám írt a férje, én meg csak tépelődöm: a helyzet, amiből nőként csak vesztesen jöhetsz ki
Sötét triád személyiségteszt: Benned melyik tulajdonság van meg?
Miért kiált a bőröd a nyár után? Teszteld, milyen regeneráló rutinra van szükséged szeptemberben
Eleinte próbáltam érvelni és kerestem magamban a magyarázatot, miért nem érzem azt a mindent elsöprő vágyat az újrázásra. Idővel azonban rájöttem, hogy ez a döntés kizárólag ránk tartozik. Bár őszinte csodálattal nézem azokat a családokat, ahol három-négy gyerek mellett is pezseg az élet, és elismerem azt a vibráló energiát, amit egy nagycsalád ad, évről évre biztosabb vagyok benne, hogy a mi utunk másfelé vezet.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
