Anyaként nem menütervet írok, inkább hidat építek
Az UNICEF javaslataiból is látszik, hogy az ételekkel való kapcsolat hosszú távon nem abból áll, hogy figyeljük, hány gramm fehérjét vitt be a gyermekünk egy nap, hanem abból, hogy milyen érzések kapcsolódnak az asztalhoz. Stressz, szégyen, megfelelés? Vagy kíváncsiság, játék, közös élmény?
Én is voltam már fáradt, saját magára haragudó anyuka, aki a negyedik alkalommal visszautasított főzelék után a fürdőből kiabált vissza, hogy „akkor egyél, amit akarsz, nem érdekel!”. De aztán kifújtam magam és újrakezdtem, mert nem akarom, hogy az étel hatalmi kérdéssé váljon. Inkább legyen egy olyan kapocs, amin keresztül figyelünk egymásra, gondoskodunk a másikról és magunkról is.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
