A lányom egészen kicsi korától imádta a zöldségeket és a gyümölcsöket. Az egyik legnagyobb öröm az volt, amikor fejthette a borsót, vagy ő szedhette le a paradicsomot. Úgy éreztem, jó úton járunk. Aztán jött az iskola – és vele együtt az új szokások, a kortársnyomás, a cserélgetős szendvicsek, meg az első „fúj, nem kérek ebből” és a „rendes kaja nincs?” mondatok.
Amikor azt hittem, ennél már nem lehet bonyolultabb, akkor jött a kiskamaszkor
Amikor a gyereked undorítónak bélyegzi azt a sóskafőzeléket, aminek az alapanyagát nyersen is örömmel ropogtatja a kertben, azt nehéz higgadtan kezelni. Főleg, ha táplálkozással is foglalkozol. Tudja, hogy értek hozzá – és pontosan tisztában van azzal is, hogy emiatt ezen a téren nagyon jól lehet kukacoskodni anyával.
Ő is használja az ételt – ugyanúgy, ahogy én is –, csak ő még nem érti pontosan, mi miért történik. De lehet, hogy most már néha én sem.
Ezzel párhuzamosan nagyon próbálok odafigyelni arra, hogy ne váljon az étkezés háborús tereppé közöttünk. Azt szeretném, hogy merjen kérdezni, kóstolni, nemet mondani – majd újra próbálkozni. És legfőképp: ne féljen az ételektől. Se az egészségestől, se az egészségtelentől. Olvass még a témában
Mit javasolnak a hivatalos ajánlások?
Az UNICEF szerint 5 egyszerű, mégis alapvető szokás segíthet abban, hogy a gyerekek egészséges kapcsolatot alakítsanak ki az ételekkel (és nem, ezek egyike sem szól arról, hogy hány kalória van a palacsintában).
- Mutassunk példát. Ha én is örömmel eszem meg a sült karfiolt, nem úgy tálalom, mint egy büntetést, az hatással lesz rá is. Ha együtt vásárolunk be, főzünk, kóstolunk, természetes kíváncsiság ébred benne, ami megalapozza az étkezési tudatosságát.
- Ne használjuk az ételt büntetésként vagy jutalomként. „Ha nem eszed meg, nincs mese.” „Ha nem fogy el az ebéd, elmarad a fagyizás.” Ezek a mondatok sajnos azt tanítják, hogy az étel nem önmagáért van, hanem vagy jár, vagy megvonható – és ez hosszú távon torzíthatja a kapcsolódást.
- Tanítsuk meg, mit jelent jóllakni. Nem dorgálással („mások éheznek, te meg itt hagyod a répát”), hanem azzal, hogy segítünk ráérezni, mikor lakott jól. Ez sokkal értékesebb készség, mint bármilyen tányérszabály.
- Ne legyenek tiltott ételek. Az örökös tiltás gyakran épp az ellenkezőjét váltja ki: fokozott sóvárgást. Inkább tanítsuk meg, hogy minden ételnek megvan a maga helye és ideje – a mérték, a ritmus és a tudatosság a kulcs.
- Figyeljünk az adagokra. A túl nagy adagok felesleges terhet rónak a gyerekek testére és meg is zavarhatják az éhségérzetük természetes működését. Sajnos sok felnőtt is gyakran túleszi magát, de a közös tanulás nagyon inspiráló a legkisebbek számára – az étkezést tekintve is!
Anyaként nem menütervet írok, inkább hidat építek
Az UNICEF javaslataiból is látszik, hogy az ételekkel való kapcsolat hosszú távon nem abból áll, hogy figyeljük, hány gramm fehérjét vitt be a gyermekünk egy nap, hanem abból, hogy milyen érzések kapcsolódnak az asztalhoz. Stressz, szégyen, megfelelés? Vagy kíváncsiság, játék, közös élmény?
Én is voltam már fáradt, saját magára haragudó anyuka, aki a negyedik alkalommal visszautasított főzelék után a fürdőből kiabált vissza, hogy „akkor egyél, amit akarsz, nem érdekel!”. De aztán kifújtam magam és újrakezdtem, mert nem akarom, hogy az étel hatalmi kérdéssé váljon. Inkább legyen egy olyan kapocs, amin keresztül figyelünk egymásra, gondoskodunk a másikról és magunkról is.
Egyensúlyozás a kakaós csiga és a belső békém között
Törekszem arra, hogy az egészséges étkezésről szóló beszélgetésekből kivezessem a bűntudatot, a szorongást, a „jól evés” görcsös képét. Azt szeretném, hogy a lányom ne azért egyen dinnyét, mert fél a csokitól – hanem mert tudja, érzi, hogy a dinnye sokkal jobbat tesz neki. És hogy közben tisztában legyen azzal is: a csokinak is lehet helye.
Persze én is folyamatosan tanulok – magamról, róla, rólunk. Vannak napok, amikor semmi nem úgy sikerül, ahogy szeretném és olyanok is, amikor valami egészen kicsi dolog mégis visszaadja a hitem abban, hogy jó úton járunk. Mert nem az a cél, hogy minden tökéletes legyen – hanem hogy legyen benne szeretet, tér, rugalmasság. Hogy ne csak jóllakjon, hanem jól is legyen. És bízom abban, hogy hosszú távon neki is ez lesz a legfontosabb.
