Milyen apró trükköket ajánlanál azoknak a szülőknek, akiknek a gyerekei nem szívesen esznek gyümölcsöt, zöldséget vagy más hasznos tápanyagokat tartalmazó élelmiszereket?
Sokszor a gyerekek azért nem esznek meg bizonyos élelmiszereket, alapanyagokat mert nem ismerik őket eléggé ahhoz, hogy bizalmat szavazzanak nekik. Az evés egy bizalmi dolog, hiszen van a tányéromon valami, aminek eléggé ismerősnek és biztonságosnak kell lennie ahhoz, hogy a számba tegyem, megrágjam és lenyeljem.
Úgyhogy az első dolog, amit javasolni tudnék, hogy járjanak közösen piacra, bevásárolni, ha szezonja van, „szedj magad” programra, de már egy egészen aprócska konyhakert kialakítása is sokat segít. Engedjék a szülők, hogy vásárláskor a gyerek válasszon zöldséget, gyümölcsöt (még akkor is, ha az nem a legszebb, vagy mi mást választanánk). Ne tekintsünk személyes kudarcként arra, ha a vásárlás ellenére sem kóstolják meg, vagy nem ízlik.
Ha a szülő sem evett korábban túl sok zöldséget, de ezen most változtatni szeretne, akkor azt javasolnám, hogy a lehető legtöbb étkezése mellé emelje be a zöldségeket, gyümölcsöket, ezzel példát mutatva. Lehetünk nyugodtan őszinték a gyerekekkel, hogy ez nekünk is új, de nagyon szeretnénk sokáig egészségesek maradni, ezért most kipróbálunk más dolgokat is. Nem muszáj megkóstolnia, de ha van kedve, itt lesz az asztalon, nyugodtan vehet belőle.
A másik javaslatom, a főzésbe való bevonás. Tudom, hogy sokkal több idő, nagyobb rumlival jár így, de legalább havi 1-2 alkalommal próbáljuk meg bevonni őket részfolyamatokba: zöldségmosásba, darabolásba (itt a korosztályt és a biztonságos késhasználatot figyelembe kell venni), kevergetésbe, fűszerezésbe. Kaphatnak saját fakanalat, kötényt és időről időre engedjük, hogy ők dönthessenek, mi legyen az ebéd.
A zöldségek és gyümölcsök esetében a textúrán, az állagon, a formán, a hőmérsékleten, fűszerezésen, tálaláson sok múlhat. Ha nem jött be párolva, próbáld ki sütve. Ha nem jött be sütve, próbáld ki krémként vagy mártásként. Ha úgysem jött be, akkor aprítva, turmixolva keverd raguba, fasírtba. Felszúrhatjuk nyársra, de akár kipróbálhatjuk a pálcikával evést is, sokszor a játékos és vicces légkör meghozza a kóstolási kedvet, mert a gyerekek is jobban belelazulnak a helyzetbe.
Nem szeretem használni az „elrejtjük” kifejezést, mert azzal titkolózást, sumákolást sugallunk. Ha megkérdezik mi az ebéd, sose hazudjunk róla, mert visszaüthet. Nem túl nagy ügyet csinálva belőle elmondjuk, hogy ez cukkinis fasírt, a kedvenc köreteddel, sültkrumplival. Tegyük fel nagyon szereti a gyerkőc a ketchup-ot. Nyugodtan kínálhatunk bármelyik zöldséges étel mellé. Inkább egye meg a zöldséget ketchuppal, minthogy ne egye meg.
Nagyobb gyerek esetében gyümölcsre még mondok egy példát. Tegyük fel, legózik a szőnyegen ülve. Üljünk le mellé játszani, és tegyünk le egy tál feldarabolt gyümölcsöt. Nem kell mondani semmit, csak kezdjük el enni. Sokkal nagyobb lehet a kóstolási kedv, ha nem érzik a szülőn, hogy rá van görcsölve.
Az ételekkel való játék (nem étkezési, hanem játékidőben!) rengeteget tud segíteni a gyerekeknél. Számtalan lehetőségünk van, a lényeg inkább abban rejlik, hogy 3-4 visszautasítás után se adjuk fel. Ha nem ízlett valami, akkor várjunk 1-2 hetet és próbáljuk meg máshogy. Nem szabad erőszakosnak lenni, kötelező kóstolást erőltetni, túlzottan marketingelni, jutalmazni, zsarolni, vagy éppen hazudni egy adott étellel kapcsolatban, mert az ellentétes hatást válthat ki és nagyon visszaveti a kóstolási kedvet.
Sokszor egészen sok alkalom (15-20) szükséges ahhoz, hogy egy alapanyagot vagy ételt elfogadjanak. Természetesen az is benne van, hogy sokadik próbálkozásra kiderül, hogy egyszerűen nem ízlik neki, akkor ezt fogadjuk el. Nem kell a gyerekeknek minden zöldséget és gyümölcsöt szeretni.
