Sok gyerek kedvencei az édességek és sós ropogtatnivalók, hogyan készíthetünk belőlük tudatosabb, táplálóbb opciókat?
Otthon készült nasiknál gyümölcsökkel, almapürével, aszalványokkal kiválthatjuk a cukor egy részét vagy akár a teljes mennyiséget. A sütemény receptekben javasolt cukormennyiség sokszor olyan túlzó, hogy az bátran lefelezhető. Azonban, ha eddig erre nem figyeltünk, nem érdemes hirtelen a jól megszokott családi recepteket megreformálni, mert kisebb az esély a sikerre. Kezdjük kicsiben. A fehérliszt egy részét (kezdésnek például 10-15%) kicserélhetjük teljes kiőrlésűre vagy darált olajos magvakra, a búzadarás ételeknél, például tejbegrízbe keverhetünk egy kevés zabkorpát is, így emelve az értékes rosttartalmat.
Az édességek esetében a házi változatok egyébként nem csak az összetétel miatt lehetnek előnyösebbek, hanem remek alkalmat nyújtanak közös minőségi időre, alapanyagokkal és textúrákkal való ismerkedésre. Bolti édességek, cukrozott péksütemények esetében a kínált mennyiség átgondolása, más tápanyagokkal való kiegyensúlyozása és a fogyasztás előre tervezése a megoldás, természetesen a szülők általi példamutatás mellett. Olvass még a témában
Ez bonyolultnak és körülményesnek tűnhet elsőre, de valójában nem az. Itt arról van szó, hogy ha például a gyerekünk kér gumicukrot, akkor ne egy teljes zacskót adjunk egy 5 évesnek, hanem kérjük meg, hogy szedjen magának az egyik markába (közben például számolhatjuk is őket, 1-2-3-4. Kínálhatunk mellé pár falat gyümölcsöt vagy diót.
Vagy ha tudjuk, hogy délután szülinapi zsúrra megyünk, ahol valószínűleg több édesség fog fogyni, akkor aznap ne kínáljunk neki otthon már édességet, cukrozott innivalót. Vannak gyerekek, akiknél az működik, hogy látja előre, hogy a héten, a napi rendben mikor ehet nasit. Irányelv szerint 2 éves kor alatt nem javasolt a gyerekeknek a hozzáadott cukor fogyasztása, de ahol nagyobb testvér is van, ott sokszor ezt komoly kihívás betartani.
Mivel az édesanyák így is számos területen vannak kitéve annak, hogy tökéletesen kell csinálni, ezért én igyekszem életszerű megoldási lehetőségeket kínálni, további frusztráció helyett. Mondok egy példát a túró rudira. A 4 éves tesó kap egyet tízóraira, a 18 hónapos pedig „finoman” jelzi, hogy kérne belőle. Ilyenkor kompromisszumos kínálás, hogy a külső csokiborítás nélkül megkapja a rudit, vagy elfelezzük a rudit, és a csokiborítás egy részét is levesszük. Természetesen a házi készítésű rudi vagy a házi túrókrém lenne ideálisabb, de két kisgyermek mellett ez legkevésbé sem biztos, hogy használható és támogató tanács egy kialvatlan édesanyának.
Ha valaki egyébként eddig nem adott túrórudit a gyerekének, ezután sem kell. De ha úgy dönt valaki, hogy adja, akkor tudja, hogy ezt megteheti mértékkel is. A kedvenc édességek édesítőszerrel készült (cukormentes), szénhidrátcsökkentett alternatívái nem ajánlhatóak gyerekek étrendjében, hacsak nincs a háttérben valamilyen diagnosztizált anyagcserezavar.
Sós snack-ek esetében is a mennyiség tudatos korlátozása fontos lenne. Teljes zacskó chipset, krékert ne adjunk a gyerekek kezébe, inkább vegyünk elő egy pici tálkát, és abba tegyünk egy általunk elfogadható mennyiséget. Sokszor a ropogósság miatt kívánjuk ezeket, így megpróbálhatjuk ropogós, de táplálóbb harapnivalókkal kiegészíteni a sós nasikat: sárgarépa, uborka, jégcsapretek, kaliforniai paprika csíkok, sótlan olajos magvak (a korosztályt, a rágási és nyelési képességeket mindig vegyük figyelembe, mert a kemény ételek fulladásveszélyt jelenthetnek!).
A példamutatás, mint már sok helyen, itt is megemlítendő. Ha mi magunk is gyakran eszünk egy egész zacskó chipset a TV előtt, akkor úgy kisebb eséllyel lesz sikerünk a gyerkőcnél a zöldfűszeres túrókrémmel és répacsíkkal.
